Az Európai Parlament szükséges reformjáról

"Tíz évvel ezelőtt az Európai Parlament még az európai és nemzetközi párbeszéd izgalmas, pezsgő helyszíne volt. A 27 tagállam 751 képviselője és a munkájukat segítő hasonlóan színes asszisztensi és szakértői gárda mindennapjai méltán vonzották a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődő fiatalokat.

(...) 

Az Európai Parlament jelenlegi vitáit, működését követve megállapítható, hogy az intézmény mára már csak árnyéka régi önmagának. Első látásra lehet, hogy kontrasztosabb, hangosabb, mediatizáltabb, de erkölcsi és morális értelemben gyengébb és hiteltelenebb. Az egykor párbeszédre ösztönző kávéház jelleget legfeljebb már csak a Parlament tényleges kávézói őrzik – bár a koronavírus miatti távolságtartás ezeket is megtépázta –, ahol egy-egy négyszemközti eszmecserében még érvényesülni tud a humánum, az értelem és a tisztelet szellemisége, amely az üléstermekből már rég eltűnt vagy legalábbis csírájára zsugorodott. 

 „– Tényleg szükség van arra, hogy nemzeti politikai csatározások rendezésére szolgáló színház legyen belőlünk?” – tette fel a kérdést Joseph Daul francia politikus, az Európai Néppárti Frakció akkori elnöke 2011 márciusában az egyik első, Magyarországgal kapcsolatos európai parlamenti vitán. Ezt a kérdést mint a régi idők normalitását őrző ereklyét érdemes jól az eszünkbe vésnünk. Az egykori néppárti frakcióvezető röviden, tömören fogta meg a lényeget. Egyrészt rávilágított a Magyarországgal kapcsolatos európai parlamenti viták mögött meghúzódó önös pártpolitikai kalkulációkra. Másrészt kifejezésre juttatta azt is, hogy az Európai Parlamentet ilyen célokra használó törekvések illegitimek. Harmadrészt jól érzékeltette, hogy amennyiben a Parlament letér eredeti, szerződésekben rögzített útjáról, és európai kérdések megvitatása helyett a tagállamok belpolitikájába kezd el beavatkozni, saját hitelességét ássa alá. 

Sajnos az egykor költőinek szánt kérdésben felvázolt kép mára valósággá vált. Míg 2011-ben kivételes esetnek számított, hogy az Európai Parlamentben egy uniós tagállam politikai kereszttűzbe került, mára egyre több, jellemzően közép-európai tagállam találja magát nemzetközi politikai össztűzben.

(...)

Akad olyan német zöldpárti európai parlamenti képviselő, aki kifejezetten Magyarország bírálására szakosodott. Naponta több bejegyzést tesz közzé a közösségi médiában, amelyekben a legapróbb magyar politikai fejleményeket is elfogult, túlfűtött, cinikus hangnemben kommentálja, és folyamatosan a magyar kormány megbuktatására szólít fel. 

A 2019-es választások utáni új generációs európai parlamenti többség soha nem látott mértékű ideológiai töltettel politizál (...). Aki az Európai Parlament üléseit hétről hétre követi, az maga is megtapasztalhatja, hogy sajnos számos képviselő felszólalásából sugárzik a gyűlölet és a személyeskedés.

(...) 

A Parlament letért eredeti útjáról, mely lényege az lett volna, hogy erősítse az európai uniós döntéshozatal demokratikus karakterét. (...) A tagállamokon rendszeresen számon kéri a jogállamiságot és a hatalmi ágak szétválasztását, miközben önmaga folyamatosan átlépi az uniós alapszerződésekben rögzített hatásköreit, határozataiban nyíltan nyomást gyakorol a különböző országok alkotmánybírói és rendes bírói testületeire, és fenyegetően előirányozza, hogy az Uniónak „szorosan nyomon kell követnie” a tagállami bíróságok ítéleteit is.

(...)

Mindez hatalmas károkat okoz az intézménynek és az egész európai együttműködésnek, hiszen folyamatosan ellentéteket generál és viszályt szít az európai nemzetek között, ahelyett hogy az európai országokat együttműködésre ösztönző közös pontokra segítene rátalálni.

Az Európai Parlament hitelességét visszaállítandó és politikai önkénynek való kitettségét megszüntetendő, el kell gondolkozni az intézmény lehetséges reformján.

(...) 

Az Európai Parlament, és általában véve az Európai Unió számára nem az lenne a hasznos, ha az intézmény hatalmát mohón tovább növelnék. Helyette a hatáskörök szigorúbb lehatárolásával és betartatásával azt kellene biztosítani, hogy az európai képviselők azokkal a témákkal töltsék idejüket, amelyekre valóban felhatalmazást kaptak. (...) A parlamenti munkát vissza kell terelni a korábbi mederbe, az Európát alkotó nemzetállamok ellen fellépő agresszív ideológiai túlkapások lehetőségét pedig ki kell zárni. 

Mindehhez meg kell erősíteni az Európai Parlamentben a nemzeti komponenst. Az intézményben ülésező képviselők és az európai nemzetek közötti kapcsolatot újra szorosabbá kell fűzni. Erre jelenthetne megoldást, ha az európai parlamenti képviselőket legalább részben a tagállamok nemzeti parlamentjei delegálnák.

(...)

A fenti reform kétség kívül az uniós alapszerződések módosítását igényelné, amelyre ritkán adódik lehetőség. A jelenleg zajló, Európa jövőjéről szóló konferencia miatt azonban most reális esély mutatkozik a szerződések módosítására, így a remény sem hamvában holt, hogy az Európai Parlament, megfelelő strukturális garanciák beiktatásával, visszaszerezheti régi méltóságát."