Magunk mögött hagyhatjuk-e a törzsi politikát?

"A Nyugat-szerte dúló kultúrharc toxicitása egyedülállóan sanyargató. Pártszimpátián átívelő konszenzus mutatkozik arra vonatkozóan, hogy ezt meg kell változtatni – csakhogy a felkínált megoldások jellemzően elégtelenek. 

(…)

Miért kellene középen találkoznunk, ha ez a tett mindannyiunktól kompromisszumokat kívánna meg úgy az elvek, mint az értékek és az igazságról alkotott elképzeléseink területén?

Az ilyen jellegű érvelések közös magja, hogy azt kívánják tőlünk, hogy hagyjuk magunk mögött a független gondolkodásra való készségünket – nem erről szól maga a törzsi politika is? A tribalizmus nem emberek egyet nem értéséről, hovatovább az elvek harcában való részvételről szól. Az egyet nem értés és az elvek kiválasztása – a lehető legkomolyabban véve – mindig is a haladás gyökere volt.

A tribalizmus ettől gyökeresen eltérő jelenség: az egyén független gondolkodásmódjának feladásáról szól, ami egy csoport érdekében történik. (…) Egyetlen léthorizontra emeli a csoport mentalitását, minden más embert és egyebet a realitáson kívül helyezve.

Ha független gondolatainknak adunk hangot, az természetesen egyet nem értéshez is vezethet, és gyakran kiderülhet az is, hogy nincs igazunk. De mindvégig rendelkezünk azzal az embertársunk békés meggyőzésére való képességgel. Ha pedig nincs igazunk, tanulunk belőle, és kijavítjuk a hibáinkat.

(…)

A tribalizmus ellenben a meggyőzést lehetetlenné teszi. A tribalizmusból az következik, hogy más csoportok máshogy látják a világot. Vegyük csak észre, hogy napjaink értelmiségének prominens tagjai miként határolódnak el az univerzális értelem elvétől, miközben olyan kérdésekről folytatnak eszmecserét, mint a bőrszín, a bennszülöttség kérdése vagy a nemi szerepek, stb.

(…)

Valóban arról van szó, hogy a tribalizmus belénk van kódolva? Nem vagyok biztos benne. (…) A tribalizmus a könnyebb út, a nyájjal való együttmozgás, miközben a nehéz dolgok elbírálását másokra hagyjuk. A tribalizmus az az iránti felelősségvállalás elmulasztása, hogy végrehajtsuk a világ megragadására irányuló szellemi munkát, amely mindenkinek a feladata volna. A tribalizmus korántsem az ember elkerülhetetlen végzete, hanem egy ismeretelméleti választás. 

(…)

Ha ez igaz, a tribalizmus orvosságát sem nehéz felismerni: a független gondolkodásmódot kell előtérbe helyezni (…) ahelyett, hogy tetteinket a csoportlojalitás, vagy az ellenérdekelt törzs iránti gyűlölet vezetné. 

(…)

A független gondolkodásmód sem magától értetődő, s arról sincs szó, hogy könnyen elsajátítható volna. A független gondolkodásmód egy vívmány, ráadásul mondhatjuk, hogy hősi vívmány. Megköveteli mindenkitől, hogy felülkerekedjen saját előítéletein és befektetett érzelmein. Az igazság mint legfőbb jogorvoslati fórum melletti elköteleződést feltételezi.

(...)

Majdnem mindenki, a társadalmi igazságosság bajnokaitól egészen a fehér felsőbbrendűséget hirdetőkig úgy hiszi, hogy az igazság az ő oldalán van. (…) A törzsi gondolkodásmódra vall, hogy ahol a tények a törzs narratívájával és világnézetével ellentétben állnak, ott a valóság labdába sem rúghat."