Elfogadta a francia alkotmánytanács az iszlamizmus elleni törvényt

Szentesítette augusztus 13-án a francia Alkotmánytanács Emmanuel Macron francia elnök „zászlóshajó-projektjét”, vagyis azt a jogszabályt, amelyben az elnök a Franciaországban egyre terjedő vallási alapú társadalmi elkülönülés visszaszorításának jogi alapját látja. Az Alkotmánytanács alapvetően mindent rendben talált, mindössze két ponton „nyúlt bele” a szövegbe: kritikája szervezeti kérdésekre és a külföldiek letelepedési engedélyére szorítkozott.

A „szeparatizmus ellenes törvényt” (loi contre le séparatisme) bírálók úgy vélik, hogy a jogszabály kifejezetten az iszlamizmusra koncentrál (az átpolitizált iszlamizmus, más néven iszlám radikalizmus, mint ideológia nem egyenlő a muszlim vallással). Az iszlám radikalizmus alapvetően az évtizedek óta tartó

S mint ilyen, a jelenség lépéskényszerbe hozta a ciklusa végéhez közeledő (egyébként centrista) Emmanuel Macront.

„Kihívást jelent számunkra, hogy felvegyük a harcot azok ellen, akik vallási megfontolásból térnek el a társadalom normális működésétől (…) elhivatottak vagyunk ugyanakkor a tekintetben, hogy védelmezzük azokat, akik köztársaságunk teljes jogú polgáraiként az iszlám vallás hívei.”

– nyilatkozta Macron még tavaly októberben, a törvény beharangozójának alkalmával, hozzátéve, hogy a franciák 2012 óta válnak időről időre áldozataivá az iszlamista terrornak; ideje volt hát, hogy a társadalom lassan felvérteződjön a fenyegetéssel szemben. Arról, hogy a szeparatizmus elleni törvény mennyiben lehet politikai fogás, ebben a cikkünkben olvashat.

Hosszas egyeztetéseket követően idén februárban fogadta el a francia alsóház első olvasatban a javaslatot, amelyet ezt követően a felsőház tárgyalt. Itt a képviselők számos pontban kifogásolták a tervezetet, s bár július 23-án a végleges szöveg elfogadásra került, az Alkotmánytanács elé került, hogy kiderüljön: megfelel-e a szeparatizmus elleni törvény a franca alkotmány előírásainak.

több ponton is kapcsolódva ahhoz az 1905-ös szabályhoz, ami a szekularizációt, vagyis a világi és az egyházi ügyek szétválasztását rögzítette. Ugyanígy rendelkezések szólnak a közszolgálat semlegességéről, az alapítványok működésének szigorúbb ellenőrzéséről, az online gyűlöletbeszéd visszaszorításáról, illetve kiterjed az úgy nevezett „szüzességi igazolványok”, a többnejűség és az előre elrendezett házasságok kérdésére is.

Arra, hogy a "köztársasági értékek védelme" valójában a politikai iszlám elleni fellépést jelenti, több jel is utal. Egyike ezeknek például, hogy még tavaly decemberben került sor Emmanuel Macron francia elnök és a Muszlim Tanács (Conseil français du culte musulman, CFCM) tagjainak találkozójára, amelynek alkalmával a francia elnök sikeresen fogadtatta el a Franciaországban tevékenykedő muszlim imámokkal az ország köztársasági értékrendjét deklaráló nyilatkozat szövegét. A dokumentum a politikai iszlámtól való elhatárolódást és a külföldi befolyás elutasítását is tartalmazza. Ezen túlmenően már tavaly is azt rebesgették, hogy a francia kormány nyilvántartásba venné a Franciaországban tevékenykedő imámokat, s aki aláírja a szóban forgó kartát, akkreditációt nyerne a további hitéleti részvételre.

A szabályok politikai bírálata jobbról arról szól, hogy

A baloldali kritikák főként azon „társadalmi szerződésre” fókuszálnak, amelyet minden állami támogatást kérő szervezet köteles aláírni. Ebben a „megállapodásban” a támogatást kérő különösen a szabadság, egyenlőség és testvériség alapelveinek megtartására vállalkozik, miközben kötelezettséget vállal arra, hogy nem vonja kétségbe a Köztársaság szekuláris mivoltát, s a közrend ellenében sem cselekszik. A kritikusok szerint ezek a kötelezettségek kellően megfoghatatlanok és tágak ahhoz, hogy visszaélésszerűen lehessen alkalmazni az érintettek ellen.

Kép: Antoine Wdo / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

Dobozi Gergely