Az özönvíz csak növelte a német klímapolitikára nehezedő nyomást

A Németország nyugati részén pusztító, legalább 160 emberéletet követelő árvizek visszakormányozták a német pártokat a klímaválság tematikájához – írja a POLITICO. A lap azt követően jutott erre a következtetésre, hogy áttekintette az esélyes pártok, így a kereszténydemokraták, a zöldek, a szabad demokraták és a szociáldemokraták politikai kiáltványait a témában.

Noha a cél közös (a klímaválság leküzdése és Németország karbonsemlegességének mielőbbi elérése), a megvalósítás tekintetében eltérések mutatkoznak.

A 18 százalékon álló zöldek 2030-ra 70 százalékkal csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást, 2035-ig pedig elérné, hogy Németország energiaigényét kizárólag megújuló energiaforrásokból fedezze. A párt a szénnek 2030-ig történő teljes kivezetését szorgalmazza, szemben a 2038-as célokkal.

A zöldektől két százalékkal elmaradó szociáldemokraták azonosulnak a kormányzat jelenlegi céljaival, vagyis leteszik a voksukat a 2030-ig történő 65 százalék mértékű szén-dioxid-csökkentés mellett (illetve 2040-ig 88 százalékkal csökkentenék a kibocsátást). A klímasemlegesség elérését a szociáldemokraták 2040-re tartják megvalósíthatónak. Csakúgy mint a zöldek, az olyan megújuló energiaforrásokat preferálják, mint a napenergia.

A szabad demokraták (12 százalék) a párizsi klímaegyezményhez ragaszkodnak, a zéró kibocsátást pedig 2050-ig érnék el. E keretek között a párt nagy jelentőséget tulajdonít a mérnöki találékonyságnak, szerintük ugyanis ez idő alatt születhetnek olyan találmányok és műszaki megoldások, amelyek szükségtelenné teszik a közbenső részcélok megfogalmazását.

A jelenleg esélyes pártkonstelláció, a 29 százalékkal vezető kereszténydemokrata párt (CDU), s testvérpártja, a keresztényszocialista unió (CDU) a korábbinál még ambiciózusabb célokat tűzött ki maga elé. Mint ismeretes, a Merkel-adminisztrációt többször is kritika érte egyrészről amiatt, hogy az általa vezetett Németország „nem halad eléggé gyorsan” a klímasemlegesség irányába vezető úton.

Nem halad elég gyorsan, habár így is radikális lépéseket („Energiewende”) tesz ebbe az irányba, ez pedig több szakértő, így a Harvard Egyetem professzora, Steven Pinker szerint is irracionális megoldásokhoz vezetett.

Pinker a Spiegelnek tavaly adott interjújában ugyanis kifejtette, hogy

Ebből a szemszögből nézve a német klímapolitika jelenlegi irányai valóban irracionálisnak tűnnek.

Németország ugyanis az atomenergia radikális leépítésébe kezdett, látszólag nem foglalkozva a ténnyel, hogy például az olyan forradalmi megoldások, mint az elektromobilitás népszerűsítése, nyilvánvalóan az elektromos energia szükségletét növeli. E törekvéseknek és megoldásoknak köszönhetően következhetett be az, hogy 2020-ra Németország elektromosáram-szükséglete 10 százalékkal nőtt 1990 óta. 

Pinker kritikája abban áll, hogy ha minden így megy tovább,

Ez a Bloomberg mai elemzése szerint már be is következett. Németország a merkeli klímaforradalomba az ezredforduló óta 500 milliárd eurót fektetett (lásd Düsseldorf Institute for Competition Economics), miközben a valóságban Kína és az Egyesült Államok után a németek függenek továbbra is a leginkább az olajtól, a széntől. A Bloomberg elemzéséből kiderül, hogyha nincs a koronavírus-világjárvány, és az azzal együtt járó gazdasági leállás, Németország nem érte volna el 2020-as klímacéljait.

„Annak ellenére, hogy a Merkel-adminisztráció idején a megújuló energiába történő befektetések az egekbe szöktek, a kancellár nukleáris energia kivezetésével kapcsolatos ellentmondásos döntésének következtében (…) Németország ma is a hagyományos energiaforrásoktól és az elektromosáram-importtól függ, ha a nap épp nem süt, vagy a szél épp nem fúj.”

- áll az elemzésben.

Ennek következményeivel pedig az idén leköszönő kancellár asszony utódjának kell számolnia. 

Kép: CHRISTOF STACHE / AFP POOL / dpa Picture-Alliance via AFP

Dobozi Gergely