A Brexit után Írországnak oldalt kell választania

"Dublin számára a Brexit mindig is a károk mérsékléséről szólt. Csakhogy – sajnálatos módon – az ír kormány mindvégig rosszul mérte fel a fenyegetéseket. Mind a tárgyalások ideje alatt, mind pedig azt követően az ország két fő célja az volt, hogy egyfelől a nyitott határokat az Ír Köztársaság és Észak-Írország között megtartsa, másfelől pedig hogy az Egyesült Királyság és Írország közötti közös utazási terület is fennmaradjon.

Írország a Brexit-tárgyalások ideje alatt jól teljesített a két célkitűzés végrehajtása szempontjából. 

(…)

Az igazi kihívás azonban még csak most következik – most, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. A purparlé közepette Írország megfeledkezett arról, hogy a Brexit valójában az ország hiper-globalizált, adóversenyre épülő gazdasági modelljének bukását gyorsítja.

Dublin ma kakukktojásként árválkodik egy olyan Európai Unióban, amelyben az ország külföldi (jellemzően amerikai) tőkének való kitettsége a továbbiakban nem marad figyelmen kívül. Ezek a multinacionális cégek a munkáltatók 32 százalékát teszik ki Írországban, s a munkavállalók utáni adóbefizetések 49 százalékáért felelnek. Érdemes szólni arról is, hogy az Írországot érintő külföldi működőtőke-befektetések (FDI) 75 százaléka az Egyesült Államokból, további 17 százalék pedig az Egyesült Királyságból érkezik. Ehhez képest Németország mindössze 5 százalékot jelent.

Nem nehéz kitalálni, hogy Írország gazdasági modellje miért vált az uniós jogalkotás szörnyetegévé. 

(…)

Európa a Brexit és a koronavírus-válság hatására változáson ment keresztül – és nem Írország javára. A teljes jelentőségvesztés lehetőségével számolva Brüsszel mindenét egy nagyobb, drágább és sokkal centralizáltabb Európai Unióra tette fel. 

(…)

Mindez drámaian módosított az Európai Unió belső dinamikáján, az egészet a közös hitelfelvétellel, a közös társasági adórendszerrel és az egyéb uniós szintű adószabályokkal egy sokkal szorosabb csoportosulássá formálva.

(…)

Írország évtizedeken keresztül szakadékot jelentett az Európai Unión belül; ötvözte a brit karakterű (amerikai beruházások által jellemzett) kereskedelemet a szélesebb integráció irányába mutató „eurofil” attitűddel (…).

Mostantól azonban Írország nem játszhat két kapura. (…) A tovább mélyülő uniós integráció kiveheti a szelet Írország multinacionális gazdaságának vitorlájából – mégis, az uniós tagság elengedhetetlen az ország számára, hogy továbbra is vonzó maradjon a külföldi befektetők számára.

Mindeközben Írország továbbra is az Egyesült Királysággal fennálló nyílt határok megtartására törekszik (…).

Történelmi távlatokból elmondható, hogy Európa a hosszú múltra visszatekintő Nagy-Britanniától való függésből való szabadulást ajánlotta Írország számára. (…) Csakhogy a Brexit rávilágít a valóságra, hogy Nagy-Britannia még egy évszázadnyi függetlenséget követően is nélkülözhetetlen Írország politikai stabilitása szempontjából.

Végső soron Írországnak választani kell aközött, hogy elköteleződik-e az Európai Unió mellett, vagy pedig még inkább perifériára szorul Brüsszelhez képeset, és inkább prioritást a Brit-szigeteken fennálló pozícióinak ad.

(…).”