Skóciában is legalizálhatják az eutanáziát

2021. június 22. 15:22

Pártokon átívelő támogatottság megléte esetén Skócia is egyike lehet - egyelőre - azon kevés európai országoknak, ahol az öngyilkosságban való közreműködés bűncselekménynek számít.

2021. június 22. 15:22
null

Skót politikusok egy csoportja harmadszor is nekifut annak, hogy az öngyilkosságban való közreműködés legalizálását a parlamenttel elfogadtassa – tudta meg a POLITICO. A lap szerint a hétfőn benyújtott javaslatot több skót parlamenti párt képviselője is támogatja, s ha a reformot a jogalkotó szentesíti, Skócia lesz az első olyan ország az Egyesült Királyságban, amely bizonyos esetekben az öngyilkosságban való közreműködést nem tekinti bűncselekménynek (ez a megoldás egyébként Európában is kuriózumnak számítana).

Az öngyilkosságban való közreműködés jelenleg csak néhány európai országban lehetőség. Svájc esetében éppen emiatt „eutanázia-turizmusról” is beszélhetünk:

az alpesi országba évente közel száz brit utazik azért, hogy véget vessen az életének.

Bizonyos keretek között Németországban is legalizálták az eutanáziát.

Az aktív eutanázia jelenleg Belgiumban és Spanyolországban legális, a dél-európai országban márciusban szavaztak erről. Portugáliában is az eutanázia irányába ható törvényalkotás volt folyamatban, ezt azonban a portugál bíróság blokkolja.

A javaslat a teljes mértékben beszámítható, Skóciában lakóhellyel rendelkező halálos betegek számára biztosítaná a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy asszisztált öngyilkosságot hajtsanak végre.

A kérdésben társadalmi egyeztetés is várható, a parlament pedig várhatóan jövőre dönt majd.

Az öngyilkosságban való közreműködést eddig Skóciában kétszer akarták elfogadtatni: a legelső, 2010-ben elbukott próbálkozás egy Parkinson-kórban szenvedő parlamenti képviselő nevéhez fűződik, aki a betegségben 2014-ben elhunyt. A második próbálkozás az elsőt a képviselő halálát követő évben, 2015-ben követte, ekkor már egy konzervatív képviselő is a támogatók között volt.

A POLITICO most áttörést vizionál, s találgatásait részben egy a Sunday Times által közölt közvélemény-kutatás eredményére alapozza. Ebben ezer embert kérdeztek meg, a megkérdezettek 72 százaléka pedig támogatta az öngyilkosságban való közreműködés legalizálását.

Ehhez képest Pam Duncan-Glancy képviselő mély aggodalmát fejezte ki a javaslattal kapcsolatban. Fogyatékkal élőként állítja, hogy a jogalkotónak először a fogyatékkal élők életében kell megvalósítania a hatékony jogvédelmet, s csak ezt követheti az asszisztált halál bevezetése. Szerinte a mostani javaslat „veszélyt jelent” a fogyatékkal élőkre nézve. 

A magyar szabály a következőképpen szól: "Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

Ha egy felnőtt egy 18 éven alul öngyilkosságában működik közre, még súlyosabb büntetésre számíthat.

Kép: MIGUEL RIOPA / AFP

Dobozi Gergely

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2021. június 30. 19:35
'Kis lépés' - jegyezheti meg Mengele, valamelyik forróvizes üstben kuporogva,
gonterl
2021. június 30. 18:28
Passzív eutanázia? Néhai miniszterelnökünk halála kapcsán ma már vizsgálat tárgyává tehetjük azokat a körülményeket, amelyekről a gyász napjaiban illetlenség lett volna beszélni. Az emberek halálával kapcsolatban, az élő anyag élettelenné válását eredményező természeti folyamaton kívül, mindig vizsgálható az emberi, társadalmi befolyás kérdése is. Megítélésem szerint az ilyen irányú vizsgálódás szükséges mindazon személyek esetében, akik jelentős befolyásolói a társadalmi folyamatoknak. Azt hiszem, hogy két nyilvánvaló kérdést fel kell tenni. Az első, elkerülhetetlen volt-e a halál bekövetkezése az adott időpontban? A második, fűződhetett-e emberi (egyéni), vagy közösségi érdek a halál időpontjának megválasztásához? Ha az első kérdésre azt válaszoljuk, hogy igen, elkerülhetetlen volt az adott időpontban, akkor azt feltételezzük, hogy az orvostudomány mai lehetőségeit az adott esetben teljes mértékig kimerítették és ennek ellenére bekövetkezett az elkerülhetetlen vég. Nyilvánvaló, hogy mindig lesznek az ilyen kategorikus kijelentésekkel kapcsolatban tamáskodók. Figyelembe véve az orvostudomány mai lehetőségeit úgy gondolom, hogy a miniszterelnök esetében nem tettek meg mindent azért, hogy minél tovább életben tartsák. Feltételezésem szerint különböző gyógyszerekkel és gépezetekkel elnyújthatták volna a miniszterelnök agóniáját a jövő évi választások végéig, az új kormány megalakulásáig. Ez a beavatkozás azonban sem a miniszterelnöknek, sem a pártjának nem állhatott érdekében. A miniszterelnök nyilvánvalóan tudta, hogy a szív-tüdő gépen paszírozott, morfium injekciókkal elkábított ember csak a moralisták eszmefuttatásaiban és az ezeken alapuló jogi normákban emberi lény, az érintett azonban az életnek ezt a formáját már nem tekinti emberinek. Az MDF-nek mint pártnak a választási kampány küszöbén különösen megterhelő volt egy ilyen állapot és nyilvánvaló érdeke fűződött ahhoz, hogy a párt legfelső régióit minél előbb akcióképessé tegye, hiszen az elnöki jogkörrel felruházott alelnökökből már az egész országnak elege van. Ezek után úgy vélem feltehető a címben megfogalmazott kérdés. Az eutanázia lehetősége szerintem nem hagyható figyelmen kívül. A jelző kérdése azonban további vizsgálódást igényel. Az ilyen szellemű elemzés szempontjából a passzív és az aktív eutanázia között az a különbség, hogy az első eset az időpontra vonatkozóan bizonytalan, a második nem. A kérdés további pontosítása úgy szól, hogy a halál beálltának időzítésével befolyásolható-e az elérhető eredmény? Először nézzük meg az egyén, az érintett szubjektum szempontjából. Tételezzük fel, hogy a miniszterelnök megkérdezte az illetékeseket, hogy a számára elfogadhatatlan eszközök és életben tartó módszerek alkalmazása nélkül meddig élhet még? Erre valószínűen azt a választ kapta, hogy pontosan csak a jóisten tudja, de az eddigi tapasztalatok szerint két hét és fél év közötti élettartamra számíthat. Ugyanezt nyilvánvalóan közölni kellett az állami- és pártvezetőkkel is. Mit kezdhet ezzel az információval az egyén és mit az informált vezetők? Az egyén mérlegelheti, hogy az ország miniszterelnökeként, vagy egy bukott párt elnökeként kíván-e meghalni. A kormányzó párt vezetői megfontolhatják a bizonytalansággal járó választási hatásokat. Azt hiszem, hogy ezeknek a mérlegeléseknek és megfontolásoknak lehetett néhány azonos irányba mutató racionális és emocionális összetevője. Azt tudjuk, hogy a koalíció szereti a pompázatos temetéseket, gondolom lefestették a miniszterelnöknek amint a nemzet kíséri nagy fiát az ágyútalpon vontatott koporsóban és a pártbarátaitól is megvetett ember minden pompát mellőző sietős elhantolását is. Az MDF szakadozó szövetét nyilvánvalóan erősítette a párt- és miniszterelnök halálával és temetésével kapcsolatos nyilvánosság és a halottnak illendőségből kijáró tisztelet. Gondolom, hogy ezeken a kérdéseken a párt- és állami vezetésben felemelkedettek is elgondolkoznak és a történelem ítélőszékét ezen túl is a megszokott hévvel és pátosszal fogják felemlegetni és a mögötte állás emlegetésekor a kézben tartott eszközről is ejtenek néhány szót. Budapest, l993 december 27.
tölgy
2021. június 26. 16:02
Igazatok van, a szivárványos propagandával - a bolsik mércéje szerint - túl hosszúra nyúlna a rémisztő fehér képződmények kihalási ideje. Gyorsítani kell...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!