A digitális korszak középpontjába kell állítani az egészségügyet

„A járvány rávilágított arra, hogy melyek az élet azon területei, ahol alapvető változásokra van szükségünk a jövőben. 

De egy területen sem annyira kézzel fogható ez az igény, mint a digitális eszközök, ezen belül is a mesterséges intelligencia egészségügyben való alkalmazásában.  

(…)

Az Európai Bizottság áprilisban a mesterséges intelligencia szabályozásának fontosságára hívta fel a figyelmet annak érdekében, hogy Európa „felkészüljön a digitális korszakra”.

A Bizottság kezdeményezése időszerű, hiszen az egészségügy válaszút előtt áll. 

Most lehetőségünk van arra, hogy éljünk a mesterséges intelligencia és a digitális technológia nyújtotta lehetőségekkel, és kihasználjuk a bennük rejlő potenciált most és a jövőben is.

Vagy inkább elszalasztjuk a lehetőséget, és végignézzük, ahogy a közegészségügyi rendszer alkalmatlanná válik a jövő kihívásaink kezelésére és a hatalmas megterhelés súlya alatt megroppan. Ezzel egy olyan világba lépünk, ahol a legújabb technológiai megoldásokhoz csak a legkiváltságosabb réteg fér hozzá, vagyis azok az emberek, akik meg tudják fizeti a magánegészségügyet. 

A születéskor várható élettartam növekszik, ahogy a betegek száma is, a betegeknek pedig egyre összetettebb igényeik vannak. Ezzel együtt a költségek is nőnek, és a bevethető munkaerő nem bír lépést tartani az egyre nagyobb igényekkel. 

(…)

A technológia segíthet abban, hogy az egészségügyi személyzetnek több ideje maradjon a tényleges betegellátásra azáltal, hogy egyszerűsíti vagy megszünteti az orvosok és ápolók által végzett adminisztrációs feladatkörök 80 százalékát. 

A digitalizálás forradalmasíthatja az egészség menedzselését, kezdve azzal, hogy a különböző szakemberek által rögzített kezelési előzményeket egy adatbázisban egységesítik, később pedig az egyének egészségügyi állapotának valós idejű behatárolása is megvalósítható lesz. 

A technológia alkalmazásával az innovációs vállalatok olyan adatokhoz jutnának hozzá, melyekkel elő lehet mozdítani az egészügyi fejlesztéseket is. Ezzel Európa képes lenne saját maga irányítani az innovációs folyamatokat, nem kellene a technológiát az Egyesült Államokból vagy Kínából importálni.  

A lehetőségek maximalizálása érdekében megfelelő szabályozási és visszatérítési keretrendszerre van szükség, méghozzá gyorsan.

Az egész Európa Unióban segíteni kell az együttműködést és a jó gyakorlatok átadását a vállalatok, a nemzeti hatóságok, a betegek és az állampolgárok között.

Emellett közös követelményrendszert kell felállítani az adatmegosztásra vonatkozóan, erősíteni kell az állampolgári bizalmat és az átláthatóságot, valamint közös szabályokat kell alkotni az adatgyűjtésre, adatmozgásra és a magénélet védelmére vonatkozóan. 

A cél, hogy az adatok szabad áramlását ugyanúgy védjük, mint ahogy az EU garantálja az állampolgárok szabad mozgását. 

(…)

Tény, hogy vannak érzékeny területek, melyeket figyelembe kell venni a személyes adatok kezelésekor, de nem kell követni azon ázsiai országok példáját, melyek hitelkártya-adatokat és köztéri kamerák felvételeit is felhasználták a járvány elleni védekezés során. 

Vannak azonban követendő példát, így például Észtország, ahol az egészségügyi rendszer teljes digitalizáláson esett át, a betegek egy online portálon keresztül – ahol az összes leletük megtalálható – ellenőrizni tudják, hogy kik férhetnek hozzá adataikhoz.

Fordulóponthoz érkeztük, cselekednünk kell.”