Az államreform, a francia sajtok és az ENA

„Macron elnök bezárja az állami vezetőképzés „totemintézményét”, az ENA-t – futott végig a hír fél Európán a napokban. Az ENA mint „felsőiskola” (École Nationale d’ Administration) 1945-ben alakult, az akkori francia kormányban Charles de Gaulle és Michel Debré intenciói alapján. Az alapítók célja az volt, hogy a legtehetségesebbek előtt nyitott legyen a közszolgálati pálya, valamint speciális képzést kapjanak a közigazgatási és vezetői feladatokra. Az elmúlt fél évszázadban a köztársasági elnökök, miniszterek és miniszterelnökök javarésze az ENA-n diplomázott, így Macron is. Nemcsak a franciák generációi, de az európai politika, közszolgálat és felsőoktatás számára is az ENA évtizedek óta a Grande École, a felsőfokú oktatás olümposzi csúcsa.

Ezek után talán nem logikus miért zárja be mégis Macron elnök az ENA-t. Nos, a néhai de Gaulle elnök bon mot-ja szerint „Hogyan is lehet egy olyan országot kormányozni, ahol 246 féle sajt van?” (azóta a franciák már 1200 féle sajtból válogathatnak…). Némi iróniával mondhatnánk, hogy De Gaulle talán ezért is pártolta az ENA-t tudván, hogy a franciák igazgatására és kormányzására csak különlegesen magasan képzett tisztviselők képesek. Az ENA azonban idollá vált más nemzetek számára is, noha lemásolni igazán egyetlen ország sem akarta. Miért? Itt találjuk talán a bezárás egyik rejtett indokát is. Az ENA-ra bekerülni jó eséllyel csak a politikai, közigazgatási és gazdasági elit eminens fiataljainak sikerült, és azok közül is csak a legjobbak indulhattak tovább a ranglétrán. Mellékesen nemzetközi programok is futottak, amelyek a „puha diplomácia” eszközei voltak. Az ENA is intézményi evolúció útját járta, zárt misztikus világ, amely idővel a bürokrácia elitjének és a politikai arisztokráciának vált jelképes intézményévé. Az „elitizálás” veszélye, hogy belterjes és kontraszelektív kultúrává válik. Az ENA mára egy régi, meghaladott kormányzati szellemiség, a „grande administration” zárványaként jelenik meg, amellyel kapcsolatban a francia átlagpolgárnak már jó ideje ellenérzései vannak. (…)

A történések azt jelzik, hogy a francia állam válságban van, amelyre a „forradalmi” válaszok soha nem jelentettek tartós megoldást, sőt ellenkezőleg! A francia közszolgálati „reformdüh” szinte állandósult az elmúlt évtizedben. Félő, hogy az ENA beáldozásával a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, az elnökválasztási kampány az ENA-t a népharagnak dobta oda koncként. Az egyszerre arisztokratikus és bürokratikus francia adminisztráció és kormányzati hübrisz mindettől vélhetően nem lesz sem pragmatikusabb, sem hatékonyabb. 

Miért érdekes mindez nekünk, magyaroknak? A rendszerváltás óta számtalan szakértő szorgalmazta a „magyar ENA” megteremtését. Bölcsen kikerültük ezt a csapdát. A zárt elitizáló kontraszelekció ezt az intézményt is utolérte volna. Lett viszont tíz évvel ezelőtt egy Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely fiatalok ezrei számára ad évente lehetőséget a közszolgálati karrier megkezdésére. Emellett a magyar közigazgatás más egyetemi diplomák számára is nyitott és a tehetség számára gyors karriert kínáló rendszer maradt. A franciák most hasonló úton fognak elindulni, jó lesz, ha „vigyázó szemüket” Budapestre vetik!”