A keretegyezmény révén a szuverenitás és a demokrácia is győzedelmeskedik

„(…)

1992 óta mind a svájci emberek többsége, mind pedig a svájci kantonok arra törekednek, hogy Svájc egyszerre férhessen hozzá az uniós közös piachoz, miközben a demokratikus keretek is biztosítottak maradnak.

(…)

Svájcnak az Európai Unióhoz fűződő viszonya két sarkalatos kérdés mentén bontakozik ki: egyrészt annak elhatárolása, hogy Svájc mely esetekben vehet részt az Európai Unió jogalkotásában, másrészt pedig annak eldöntése, hogy a keretegyezmény értelmében Svájc mely esetekben és melyekben nem ültetheti át az uniós jogot saját jogrendszerébe; a jogalkotási törekvések automatikus átvétele kizárt.

(…)

Mit mond a keretegyezmény arról, ha Svájc mindennek ellenére nem veszi át az uniós jogot saját jogrendszerébe? Ebben az esetben egyfajta vitarendezési eljárás veszi kezdetét, amely kizárólag a keretegyezményben foglaltak szerint folyhat le. Ennek lényege, hogy egy a „felek számára kölcsönösen elfogadható” eredménnyel záruljon, vagyis a szabályozás célja a tárgyalás útján történő megegyezés. Ha nincs megegyezés, bármelyik fél bírósághoz fordulhat. Természetesen a demokratikusan meghozott döntéseket egyetlen bíró sem bírálhatja felül, még az Európai Unió Bírósága sem.

(…)

Egyetlen bírói fórum, de még az Európai Unió sem döntheti el, hogy Svájc az uniós jog mely rendelkezéseit veszi át; sőt, a megegyezést sem tehetik semmissé, és szankciót sem vezethetnek be. Amit az Európai Unió megtehet, az a keretegyezményben által megszabott mozgástérben bizonyos kompenzációs intézkedések meghozatal. Ezeket Svájc arányossági szempontok szerint felülvizsgáltathatja egy újabb vitarendezési mechanizmuson keresztül.

(…)

Egy dolog bizonyos: a hosszadalmas tárgyalásokkal és a tökéletlen együttműködés nehézségeivel együtt kell élni. Ez azonban szükségszerűségnek tekinthető a nemzetközi kapcsolatok világában."