A cenzúra jogát féltik Trumptól a "szólásszabadság" hívei

A nagy internetes szolgáltatók, mint a Twitter és a Google „reakciósnak”, vagy éppen gazdaságilag károsnak minősítették Trump csütörtökön aláírt rendeletét, az éppen az „Online cenzúra megelőzéséről” címet viseli. A hangsúly nem az online platformokon megjelenő tartalmak korlátozásán, hanem éppen a szolgáltatók moderálási jogának a szűkítésén van. És ez az a privilegizált jog, amelyről a tegnap óta sokat emlegetett 1996-ban elfogadott Communications Decency Act (CDA) 230-as cikke szól. Vagyis a rendelet lehetőséget teremt arra, hogy a korábbinál egyszerűbben felelősségre lehessen vonni az ilyen szolgáltatókat, ha indokolatlannak vagy jogszerűtlennek találják a módot, ahogy a moderálásukkal korlátozzák a felhasználók szólásszabadságát, posztjaikat moderálják, őket magukat pedig egy időre letiltják, vagy akár törlik fiókjukat. 

A rendelet megjelenése előtt a Twitter, az amerikai elnök egyik fontos kommunikációs csatornája Trump két posztja kapcsán is kételyt fogalmazott meg a bennük található állítások valóságtartalma kapcsán. A rendelet aláírása előtt Trump azt nehezményezte, hogy a szolgáltatók, így a Twitter is bizonyos értékrend alapján dönt, vagyis a posztja valóságtartalma kapcsán megjelenített figyelmeztetés politikailag motivált lépés volt. 

A heves reakciók nem várattak magukra. Az érintett cégek mellett politikusok és jogászok is igyekeztek elítélni Trump lépését. Ron Wyden demokrata szenátor például nemes egyszerűséggel illegálisnak nevezte Trump eljárását, aki szerinte továbbra is „szabadon kívánja hirdetni hazugságait”. Jack Balkin, a Yale Egyetem jogászprofesszora szerint pedig jogilag nem áll erős lábakon az elnök lépése, de szerinte itt nem is az lényeg, hanem hogy „fenyegetéseivel és hízelgésével elérje, hogy a nagy interenets cégek igazgatósági szobáiba kétszer is meggondolják, mit cselekszenek, és így nem mernek majd fellépni az elnökkel szemben”. 

Az óriás tech cégek működésével kapcsolatos aggályok ugyanakkor nem újak. Egyfelől a felvetett kérdés létjogosultságát az adja, hogy egyes nemzetközi tech vállalatok (leginkább a Facebook és a Google) az általuk kínált szolgáltatásokkal az élet olyan területeire nyomultak be, amelyek a korábbi évtizedekben az államok vagy az egyének (és nem a vállalatok) kizárólagos kontrollja alatt álltak. Újkeletű jelenség, hogy az üzleti megfontolások érvényesítése mellett e szereplők részéről megjelenőben van egyfajta struktúraépítési igény, melynek keretében de bizonyos állami funkciók „privatizálására” irányuló tevékenységet folytatnak (példát jelent a Facebook saját valutájának ötlete, vagy napjainkban a platform „legfelsőbb bíróságának” felállítása, amely az igazságszolgáltatási funkció háziasított verzióját jelenti).  

Ahogy arról már korábban írtunk, az elmúlt években a Facebook például támadások kereszttüzébe került: sorra követték egymást a különböző adatvédelmi és lehallgatási botrányok, illetve a vállalat által gyakorolt tartalomkontroll legitimitásának megkérdőjelezése is folyamatosan terítéken van. A moderációs gyakorlat kapcsán  számos olyan bírálat érte a platformot, hogy önkényesen határozza meg, milyen tartalmak és hírforrások szerepelhetnek az oldalon, amellyel jelentős politikai beavatkozást hajt végre, hiszen befolyásolja a felhasználók gondolkodásmódját. Mark Zuckerberg, a vállalat feje lépéskényszerbe került: vagy maga próbál intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a platformba vetett bizalmat visszaállítsa, vagy hosszú távon az államok oldaláról is egyre szigorúbb fellépést várhat. Zuckerberg ennek megfelelően a Twitternél vagy a Goole-nél jóval óvatosabban reagált az eseményekre.  „Szilárd meggyőződésem, hogy nem a Facebook szerepe, hogy eldöntse, mi az igazság abban, amit az emberek mondanak. A magáncégek általában, de az online platfromok különösen nem kellene, hogy ilyen igazságosztó pozícióba kerüljenek” – nyilatkozta.  

Mindezek jól mutatják, hogy nem csak az amerikai elnök felcímkézett tweetje miatti sértődöttsége teszi szükségessé annak felülvizsgálatát, mennyiben indokolt még mindig fenntartani az internetes szolgáltatóknak mint „magáncégeknek” közel negyed évszázaddal ezelőtt, egy a maitól sokban eltérő társadalmi-gazdasági helyzetben biztosított privilégiumokat. Az ezzel kapcsolatos jogi-politikai huzavona valószínűleg csak most kezdődik, ahogy többen is jelezték, az elnök csütörtöki rendelete jogilag nem áll bombabiztos alapokon. Az viszont valószínű, hogy a lépés a rendelet támadhatósága mellett is hozzájárulhat a tech cégek működésével kapcsolatban szaporodó súlyos dilemmák és aggodalmak megtárgyalásához. 

Joób Kristóf
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.