Európa, liberalizmus és Magyarország a marslakók szemével

„Itt van Európa, az elmúlt száz év egyik legsúlyosabb válságának, a koronavírus járványnak a kellős közepén, ami átalakítja a társadalmat, a gazdaságot és sok minden mást is, és mindezek ellenére ismét a Magyarország körüli politikai vitákra fókuszálnak.

Nem arról van szó, mintha Magyarország olyan rendkívül fontos lenne európai szemszögből – marlakóinknak még az is gondot okozott, hogy megtalálják a térképen. Geostratégiai szempontból egy másodlagos jelentőségű, szárazföldi állam, amely semmilyen szempontból nem játszik pótolhatatlan szerepet, kivéve ezeket az immár rendszeresnek tekinthető, politikailag motivált kirohanásokat.

Ami mindenképpen figyelemreméltó ezekben a politikai momentumokban, az az, hogy nem változnak. Egy évtizede már, hogy a politikai baloldal egyesítette erővel folyamatosan bírálja Magyarországot. E bírálatok nyelvezet lényegét tekintve változatlan, kisebb eseti eltérésektől eltekintve. Az elítélő nyilatkozatok statikusak abban a tekintetben, hogy folyamatosan a magyarországi élet néhány szűk területére fókuszálnak, elsősorban a demokrácia és a jogállamiság „megsértésére”. Az ellenérvek nem megengedettek. Ha valaki mégis meg mer fogalmazni egyet, azt ignorálják. Ez pedig így nem helyes, mondhatnák a marslakók. Európa ugyanis büszkén tekint magára a felvilágosodott racionalitás örököseként, amelynek központi eleme a tudományos objektivitás és a bizonyításon alapuló érvelés, amely sejtésekre és cáfolatokra támaszkodik.

De akkor joggal kérdezhetik a marslakók, hogy miért nem veszik figyelembe a cáfoló bizonyítékokat? Végül is nem ez az, ami annyira fontos Európa számára? Igen, hangozhat a válasz, de Magyarország szerepe a baloldali politikában egy ettől eltérő, sajátos racionalitással bír. Kívülről nézve úgy fest, mint egy jogi véleménykülönbség – működik, vagy nem működik a jogállamiság Magyarországon? A válasz különösebb gond nélkül megadható, de eddig nem adták meg, mivel, ahogy a marslakók is ráébredtek, a kirakós megfejtése mélyen a felszín alatt rejtőzik.”

(…)

„Mert amit itt látunk, az nem politikai, hanem valójában egy rituális vita. A marslakók előttünk járnak ennek megértésében. Ha ugyanis politikai jellegű lenne a vita, akkor az érvek változtak volna, a bizonyítékokat mérlegelték, nem pedig ignorálták volna, az oroszlán a báránnyal együtt feküdne, a sejtések és cáfolatok virágoznának, és mindenki virágot vinne Karl Popper sírjára.

Nyilvánvalóan azonban nem ez a helyzet, így másik magyarázatra van szükség. Ez egy rítus. A fősodratú politikai gondolkodás, különösen pedig a média értelmetlenül üres fecsegésként tekint bármilyen rítusra. Nagyobbat nem is tévedhetnének. Minden emberi intézmény különböző rítusokra támaszkodik, hogy biztosítani tudja a szolidaritást, hogy fenn tudja tartani a magától értetődőnek tekintett konszenzust, és hogy olyan javaslatokkal álljon elő, amelyeket a minden, a mágikus körön belül lévő résztvevő megkérdőjelezhetetlen tényként fogad el. Mi másra lennének valók a különböző évfordulók és ünnepségek?”

(…)

„Elég néhány percet meghallgatni a magyarellenes vitákból, hogy rájöjjünk, egy tankönyvi példának beillő, kiforrott rítussal van dolgunk. Ez pedig azonnal megadja a választ arra a kérdésre is, hogy a bizonyítékok és racionális ellenérvek miért találkoznak üveges tekintetekkel és hagyják őket figyelmen kívül. Egy rítus és nyelvezete állandó és megkérdőjelezhetetlen.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.