Közös úton

„Mondhatni elég kínos. Orbán Viktor hétfő reggel érkezett meg Berlinbe, hogy Angela Merkel német kancellárral és Annegret Kramp-Karrenbauerrel, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökével tárgyaljon. AKK – ahogy a német sajtóban hívják – azonban tegnap bejelentette, hogy hamarosan távozik a párt éléről, és a kancellárjelöltségért folyó harcba sem száll be.

Az aprócska délnyugati tartomány, Saar-vidék első női miniszterelnökének karrierje szebben is alakulhatott volna. Két éve azonban a kereszténydemokraták gyengülése miatti belső feszültség és elégedetlenség a hesseni választáson való újabb leszereplés után eljutott arra a pontra, hogy Merkel lemondott pártja vezetéséről. Ezzel megelőzött egy nagyobb és fájdalmasabb bukást, de nem kecsegtetett sok jóval, hogy a kancellári és a CDU-elnöki tisztséget nem ugyanaz a politikus tölti be. Régi tapasztalat a német politikában ez. Merkel hiába szánta utódjának Kramp-Karrenbauert, nem lett belőle sikeres pártelnök, a választások továbbra is rosszul alakultak.

A lemondás közvetlen előzménye pedig a türingiai eset, ami igazából nem is azért botrányos, amiért a német vezetők annak nevezik. A frissen megválasztott liberális tartományi miniszterelnök ugyanis a múlt héten azért kényszerült mindössze egy nap után lemondani, mert a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) is rá szavazott. Páratlanul abszurd és képmutató ez. Kramp-Karrenbauer bukásához mindez azzal járult hozzá, hogy ő láthatóan nem volt vezetői képességei zenitjén éppen, Merkel kancellár dörgedelmes szavai előtt hajolt meg a tartományi politika.”