A passzivitás veszélyei a jogállamiság-válságban: Válasz von Bogdandy-ra

2019. november 27. 09:45

Ugyan hasznos rámutatni az EU fellépésének nem szándékolt következményeire, az akadémikusoknak nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy ne járuljanak hozzá az olyan retorikához, amely megbénítja az Uniót, és ne nyújtsanak támogatást azoknak az autokratáknak, akik aláássák annak értelmét.

2019. november 27. 09:45
R. Daniel Kelemen - Tommaso Pavone - Cassandra Emmons

„Armin von Bogdandy professzor a Verfassungsblog-hoz nemrégiben írt véleményében megjegyzi: „Az európai alkotmányosság valószínűleg fontos „alkotmányos pillanat” előtt áll. Az Európai Uniónak el kell döntenie, hogy befogadja-e az illiberális demokráciákat, vagy harcol ellenük.” Az olvasók könnyedén úgy gondolhatják, hogy ez az üzenet egy cselekvésre való felhívás. Azonban bárki, aki egyértelmű nyilatkozatot vár arról, hogy az EU-nak végre fel kell lépnie a jogi és demokratikus értékei védelmében, csalódottá válik. Ahelyett, hogy felszólította volna az EU-t, hogy álljon ki az egyre inkább autoriter tagállami kormányok mellett, von Bogdandy arra a következtetésre jut, hogy „egyes erőteljes érvek óvatosságra intenek”.”

„Von Bogdandy elismeri ugyan, hogy bizonyos feltételek mentén lehetséges az Unió részéről az értékei védelmében való fellépés, azonban a fő üzenete az, hogy óvakodnunk kell a beavatkozástól. Az óvakodásra való felhívás egy sor figyelmeztetésen és egy empirikus állításon alapul. Elsőként, von Bogdandy figyelmeztet arra, hogy az uniós értékek védelmére tett erőfeszítéseknek van egy sor negatív következménye. Másodszor, azt is sugallja, - anélkül, hogy direkten kimondaná – hogy annak ellenére, hogy vannak olyan határok az uniós értékek terén, amelyek nem léphetők át, és amelyek átlépése esetén fel kell lépni, ezeket a vonalakat még egyetlen kormányzat sem lépte át. Von Bogdandy messze nincs egyedül ezekkel az érvekkel: más prominens tudósok és politikai döntéshozók is azt állítják, hogy a magyar és a lengyel rendszerek a problémás intézkedések ellenére továbbra is demokráciák maradnak, így egy határozott EU beavatkozás nem lenne tanácsos. Például Joseph Weiler tovább is fűzi a gondolatot, figyelmeztetve arra, hogy „Orbánt sok féleképpen lehet jellemezni, de diktátorként semmiképp. Tökéletesen kifejezi a magyar állampolgárok többségének kívánságát, sőt, sok esetben még túlságosan moderáltnak is tartják az intézkedéseit.” Ebben a kontextusban a szigorú jogállamisági kikényszerítő mechanizmusok, mint „a demokratikus többségi döntések ellenőrzésének eszközei … így a saját pusztulásukat alapozzák meg.” 

„Úgy véljük, hogy az óvatosságra való figyelmeztetés két okból – normatív és ténybeli - tarthatatlanok.”

 „Először is, az akadémikusoknak óvatosnak kell lenniük az EU beavatkozásának kockázatai taglalásában olyan módon, hogy a magyar és a lengyel vezetők által alkalmazott retorikát bátorítják az EU cselekvési hajlandóságának aláásására. Ez nemcsak a passzivitást erősíti és legitimálja az önkényes kormányok igényeit, hanem túlbecsüli a fellépés kockázatát, miközben alábecsüli a tétlenség költségeit. Másodszor, von Bogdandy (és Weiler) alapvető empirikus feltételezése - miszerint az EU valamennyi tagállama továbbra is demokrácia - egyszerűen helytelen.”

„Az uniós értékek védelme érdekében az EU küzdő demokráciává válik, amely kockáztatja az „olyan alapvető értékek védelmét, amely elpusztítja azokat az értékeket, amelyeket meg akar védelmezni.” Ez az önfejű narratíva aggasztó, mert pontosan tükrözi a magyar és a lengyel kormány harcias retorikáját. Például egy nappal azelőtt, hogy az Európai Parlament az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének 2018. szeptemberében történő érvényesítésére szavazott, a jogállamiság súlyos megsértésének kockázatára tekintettel, Orbán Viktor az alábbiak szerint „büntette” az EP-képviselőket: „Magyarország döntéseit a magyar választók hozzák meg a parlamenti választások során. Amit állítanak az nem más, minthogy a magyar nép nem elég megbízható ahhoz, hogy megállapítsa a saját érdekeit. Úgy gondolják, hogy jobban ismeri a magyar emberek igényeit, mint maguk a magyar emberek. ” 

„Noha Orbán illiberális demokráciának nevezi rezsimjét, azonban az összehasonlító politika tudósai ezt versenyképes autoriter rezsimnek vagy versenyképes autokráciának írják le. Ezt a koncepciót bevezető professzorok, Steven Levitsky és Lucan Way, nemrégiben hangsúlyozták, hogy „Orbán Magyarországa a versenyképes autokrácia kiváló példája.”

„Hasznos rámutatni az EU fellépésének esetleges nem szándékos következményeire, a szakértőknek nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy ne járuljanak hozzá az olyan reakciót kiváltó retorikához, amely megbénítja az Uniót, és támogatást ad azoknak az autokratáknak, akik aláássák annak valódi értékeit.”
 

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vizesnyolcas
2020. január 18. 21:54
Olyan aranyos, hogy akik az európaiak kultúráját és biztonságát nem tekintik értéknek, az európai értékek megsértése miatt aggódnak.
imre962
2019. december 19. 08:33
Semmitmondó üres szócséplés volt. Kár volt a reá vesztegetett percekért. A tetterős új honfoglalók el fogják söpörni ezt a tesze-tosza nyugati értelmiséget.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!