Megindokolni is nehéz, hogy mivel érdemelte ki éppen Ursula von der Leyen az EB elnöki posztját

„Mintha kalapból húzták volna ki a nevét: kényszerítő erejű érvek végképp nem léteznek, ám akár csak meggyőzően indokolni is nehéz, mivel érdemelte ki éppen Ursula Gertrud von der Leyen az Európai Bizottság, vagyis lényegében az Európai Unió kormányának elnöki posztját a kontinens politikai elitjének a tagjai közül.

Persze nem is érdemekről, hanem alkuról volt szó: von der Leyen (az alábbiakban ignorálva férjének nemesi származását legyen röviden: Leyen) legfőbb előnyének az bizonyult, hogy senki nem ellenezte. Volt, aki kifejezetten örült: Angela Merkel például annak, hogy a jelölt nő; Orbán Viktor pedig a hatvanéves politikusnő termékenységét dicsérte, mint aki hét gyermekével példamutatóan járul hozzá az Európát fenyegető elnéptelenedés gondjának megoldásához.

A német média nagyobb része úgy vélekedik, hogy a jelölés legfeltűnőbb vonása az európai demokrácia arculcsapása. Hiszen a választókat előzetesen azzal hitegették, hogy a pártok úgynevezett csúcsjelöltjeinek egyike lesz a Bizottság elnöke; a zárt ajtók mögött levajazott jelölés puszta színjátékká alacsonyította az európai választásokat.

Mások nyugalomra intenek: a csúcsjelölteket alig ismerte valaki, s ez a német találmány amúgy sem érdekelt senkit az Unió többi országában. Amellett a Leyent kiválasztó kormányfők demokratikusan legitimált politikusok. Az Európai Unió már csak így működik, nem kell fanyalogni.

Németországban nem sokan hiányolnák a népszerűségi listák végén kullogó védelmi minisztert, aki saját pártjában, a CDU-ban immár harmadszor érte el a legrosszabb eredményt az elnökhelyettesek megválasztása során. A kezdetben Merkel lehetséges utódjai között számon tartott Leyen mellett időközben elhúzott a párt új elnöknője, Annegret Kramp-Karrenbauer, akit sokszor, érthető módon csak rövidítve, AKK-ként emlegetnek.”