A Kurz-Orbán találkozó margójára

„A magyar miniszterelnök első külföldi politikusként látogatott Bécsbe, és a találkozó napirendje jól mutatta a szomszédpolitika, a V4 központú Közép-Európa-politika, valamint az uniós politika közötti kölcsönhatásokat. A látogatás világossá tette, hogy magyar szempontból a néppárti–szabadságpárti kormány nem szövetséges a szó valódi értelmében, ám Kurz pragmatikus-konzervatív politikája alkalmas az uniós vitában a menekültpolitikai érdekek összehangolására, továbbá a kétoldalú kapcsolatok fellendítésére. Ausztria nem kíván a V4-ek csoportjának tagja lenni, ahogy a V4-ek sem akarják, hogy Bécs a visegrádiak tagja legyen, ami a „Visegrád-plusz” értelmében nem zárja ki az egyes kérdések mentén történő szorosabb együttműködést. Az aktív semlegességi politika gyökerei az osztrák második köztársaság külpolitikájának hagyományaiban rejlenek. Kurz most is késznek mutatkozott arra, hogy Brüsszel és a visegrádiak között közvetítsen.

(...)

A kétoldalú találkozón felmerült érdekellentétekről ugyanakkor kiderült, hogy azok nem annyira specifikusak, nem egyedül és kizárólagosan Magyarország ellen irányulnak, inkább az uniós jogi szabályozásban rejlenek, és a megoldás is az uniótól várható. Az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók családtámogatásának csökkentése magyar nézőpontból diszkriminatív, ám az osztrák álláspont szerint azoknak az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalóknak a gyerekei, akik Magyarországon élnek, a családi pótlék magyar viszonyoknak megfelelő indexálása indokoltnak tekinthető.”