Nemcsak alternatíva

„Az alapító pártelnök rögtön meg is tapasztalhatta, mit is jelent ez a radikális fordulat, és hogy milyen sors vár azokra, akik nem képesek a gyors alkalmazkodásra: tavaly nyáron látványosan, drámai körülmények között szó szerint kilökték az elnöki székből. A kongresszuson egyébként Lucke professzort elég durván inzultálták is a küldöttek. Az éppen negyvenedik életévét betöltő, a politikában teljesen járatlan kémikus kisvállalkozó, elvált négygyerekes családanya, Frauke Petry lett az új pártelnök, aki egyértelművé tette, hogy az AfD frontálisan szembemegy Merkel szerinte öngyilkos és nemzetvesztő politikájával. És a párt azóta hihetetlen lendülettel tör át minden eddig elképzelhetetlen határt, a jövő évi parlamenti választásokon minden bizonnyal a CDU és az SPD mellett a harmadik meghatározó párt lesz Németországban, ami az elmúlt hetven év legdrámaibb fejleménye lesz.

Az is kiderülni látszik, hogy messze nemcsak a bevándorlásról van már szó. Sőt, a bevándorlás inkább csak hihetetlen erővel egyértelművé tette azt, hogy Németország egész uralmi struktúrája radikális változtatásra szorul. Az, hogy a háború után egyetlen évtized alatt a világ leggazdagabb és legrendezettebb országainak egyike lett, szinte kizárólag annak köszönhette, hogy tökéletesen behódolt a világot irányító globális szuperstruktúrának, vagyis önként semmisítette meg nemzeti önazonosságát. Az engedelmes beilleszkedésért cserébe kapta irigyelt jólétét, rendezett fogyasztói paradicsomát.

A társadalmi önreprodukció mélyrétegeiben azonban vészjósló folyamatok vannak kibontakozóban, amelyek közül a leginkább végzetesnek éppen a demográfiai összeomlás látszik. A németség termékenységi rátája soha nem tapasztalt mélységekbe süllyedt, és visszafordítása most már olyan felfoghatatlan áldozatokat igényelne, amelyekre, ha egyáltalán valaha is képes lenne (lett volna!) a német társadalom, akkor mindez a sok szörnyűség be sem következett volna. Az AfD tehát kíméletlen és brutális tükröt tart Németország, de valójában az egész európai fehér kultúra elé, és azt kérdezi, hogy készen áll-e a változásra. A változásra, amely nélkül nincs esély a fennmaradásra. Ma még persze ez az alternatíva jó esetben is csak egy hipotézisfüzér, egy hipotetikus vázlat, de a folyamat elkezdődött.”