Európa tétovasága és a liberális állam megrendülése

„Aztán a balos eufória természetesen nem számol azzal, hogy képes-e Európa tényleg integrálni a szokatlanul rövid idő alatt szokatlanul nagy számban érkező, és szokatlan módon elvárásokkal rendelkező bevándorlócsoportokat. Pontosabban, hogy modellezhető-e ez az integráció, mit nyerünk, mit veszítünk rajta. Erről momentán senkinek sincs fogalma, a legkevésbé az írogató humánértelmiségnek. Mindenki ellenben újabb alkalmat lát az ideológiai szennyesének közszemlére tételére. Nem nekik kell majd elvégezni a feladatot. Ha nem Orbán tette volna azt, amit tett a bevándorlásügyben, olyan felhangokkal, amilyenekkel, ebben a sajátos hullaszínű demokráciában, mint a mienk, megismételném az ő dicséretében, amit fentebb írtam: óvatosnak lenni sokkal ésszerűbb, mint ideologikusnak. Konzervatívnak lenni sokkal ésszerűbb (mindig is az volt), mint nagyhangú radikálisnak. De így nem az ő dicséretében teszem, csak leírom.

Kezdettől elfogadtam a kerítést, de hozzátettem, hogy nem lehet végleges megoldás -- nem is lesz az. Csak éppen a megoldás lassan jön, mert Európa fundamentális értékeit (és ez alatt a nemcsak a kereszténységet, hanem még hangsúlyosabban a szabadságot, a törvény előtti egyenlőségét, és a hagyományok védelmét értem) már korábban vastagon benőtte az izgága identitásideológia és a globális materializmus mint a kultúrák legnagyobb közös osztója, amelyek az államokból és a piacból épp az értékeikre nem kíváncsiak: a törvényességre és a szabadságra. Ehelyett államból és piacból is parazita fattyút (közkeletűen fasizmust) csinálnak. Ha Európa túl akar élni felismerhető formában, akkor a megoldásnak az értékeink újragondolásában, a liberális demokrácia (még pontosabban a legitim liberális politikai közösség) megerősítésében és a törvénykezés szigorú gyakorlatában kell megmutatkoznia, ami magában foglalja az erős külső határőrizettől az etnikai identitásoknak a közös civilizáció jogának való alárendeléséig sok mindent.”