Mi a bajuk a székelyeknek a román zászlóval?

„Ezzel szemben, ha Svájcban (egy polgári típusú nemzetállamban) élnénk, egyetlen zászlóra lenne szükség, mert az az ország összes polgárát képviseli, nyelvtől, vallástól, etnikumtól függetlenül… Márpedig tekintettel arra, hogy hazánk neve, hivatalos nyelve és jelképei csak a többségi (román) etnikum közösség tagjait képviseli, a Románia területén élő többi közösségnek is jogot kell adni arra, hogy megjeleníthessék a saját jelképeiket, melyekkel azonosulni tudnak. Más szóval, ha az ország zászlója és elnevezése nem lenne etnikai jellegű, akkor nem lennének ilyen gondjaink. Végül azt mondanám még el, hogy az etnikai jelképeknek nincs keresnivalójuk az állam intézményein, de akkor hazánk zászlóját is meg kell változtatni, ám nem hiszem, hogy erre egyhamar sor kerül.

Addig viszont az élni és élni hagyni elvet kell követnünk és kölcsönösen tisztelnünk kell egymás jelképeit, a hatályos törvények szűkkeblű alkalmazása nélkül. Ha már amúgy is egy etnikai típusú nemzetállamban élünk (az állam magáévá tette a többségi nemzet jelképeit és nyelvét), ahol más, jelentős számú nemzeti közösségek is élnek (egymillió magyar), akkor a békés együttélés a kisebbségi jelképek elfogadását is feltételezi ott, ahol az indokolt.

Tehát, megismétlem a címben szereplő kérdést: mi a bajuk a székelyeknek Románia zászlójával? Ezúttal röviden válaszolok: az, hogy őket nem képviseli, hiába román állampolgárok ők is, a zászlójukat pedig még a szülőföldjükön sem engedélyezik, melynek létezését szintén tagadják (ld. a »Székelyföld nem létezik« szlogent – a szerz.), holott több száz éve ott élnek. Úgy vélem, a székelyek lojalitását nyitottsággal és megértéssel kell elnyerni, semmiképpen sem olyan nacionalista gesztusokkal, mint például a más etnikumok fölötti győzelem megünneplésével. Jó lenne, ha lassan-lassan lemondanánk az ilyenfajta ünnepekről és nemzeti hősökről, mert a mai szemüvegen keresztül nézve ezek véres momentumok, az elkövetőik pedig gyilkosok. Azt szeretném, ha Románia egyszer etnikai és vallási szempontból semleges állammá válna, abban az értelemben, hogy már nem az etnikumok közösségek közötti kapcsolatok feszültté válását hirdetné, hanem a társadalmi tudás és fejlődés óriási potenciáljaként ismerné el a sokszínűséget.”