Egy éjszaka története: így nyomta le Görögországot az EU

A brit Guardian alapos cikkben foglalta össze és írta meg, mi történt azokban a júliusi napokban és július 12-e éjszakáján, amikor Európa vezető hatalmai döntöttek Görögország sorsáról. A Guardian cikkét részletesen szemlézte a 444.

Előjáték

Görögországban 2015 januárjában alakít kormányt a szélsőbal Alekszsz Ciprasz vezetésével. A görögöknek ugyan mentőcsomagra van szükségük, de Cipraszék nem akarják teljesíteni sem az addigi, sem a várható újabb megszorításokat.

Június 1-jén Angela Merkel német kancellár válságstábot hív össze Berlinben: Mario Draghival, az Európai Központi Bank (az euró őre) elnökével, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel, Christine Lagarde IMF-elnökkel és Francois Hollande francia elnökkel, valamint a német és holland pénzügyminiszterrel tárgyal a görögök számára tett utolsó ajánlatról.

Június 26-án Ciprasz görög miniszterelnök bejelenti, hogy népszavazást tartanak július 5-én az EU által forszírozott megszorításokról. Közben, július 1-jén Görögország gyakorlatilag csődbe megy, akadoznak a kifizetések. Július 5-én a görögök 61 százaléka nemet mond az EU feltételeire. Másnap lemond Janisz Varufakisz görög pénzügyminiszter – a jelenlegi ismeretek szerint Ciprasz küldi el, hogy személye ne legyen akadály az EU-val való megállapodás során. A következő napokban Ciprasz egyre megengedőbb lesz, egyre több EU-s feltételt fogad el.

Nincs alku

Július 10-én már arról beszélnek Brüsszelben, hogy a németek ki akarják rakni a görögöket az eurózónából. Ezen a napon viszont a görög parlament megszavazza az EU által korábban követelt megszorítások nagy részét.

Július 11-én kemény vitát folytatnak az eurózóna pénzügyminiszterei: a német, a holland, a finn és a szlovák pénzügyminiszterek kitennék Görögországot az eurózónából. A francia, az olasz és a ciprusi pénzügyminiszterek viszont Görögország maradásához ragaszkodnak. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a vita hevében azt mondta: haza kellene küldeni az Európai Bizottság görög hivatalnokait, hogy átvegyék a görög közigazgatást, mert ők szerinte legalább alkalmas emberek.

Július 12-e délutánján és éjszakáján dől el Görögország sorsa az Európai Tanács ülésén. Az eurózóna 19 tagállamának elnöke és miniszterelnöke tárgyal Brüsszelben Draghi, Lagarde és Juncker társaságában. Este 19 órakor Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke külön szobába hívja tárgyalni Merkelt és Cipraszt, közvetítőnek Hollande-ot, és néha behívja Lagarde IMF-vezért és Mark Rutte holland miniszterelnököt. A többi ország vezetője addig vacsorázik, majd unatkozni kezd, végül többen hazamennek.

Ciprasz éjfél körül azt kéri Merkeltől, hogy behívhassa új pénzügyminiszterét, aki jobban ért a részletekhez. Merkel azt mondja, hogy jó, de akkor ő is hívja Schäublét. Ciprasz elsápad, erre Merkel felnevet: „csak vicceltem”.

A hajnali órákban még mindig nincs megegyezés, az olasz és francia vezetők továbbra is Görögország pártján állnak, míg a portugál, a spanyol és az ír miniszterelnökök azt mondják, ha ők végigcsinálták a megszorításokat, akkor a görögöknek sem lehet engedni.

Hajnali 5 körül, miután Ciprasz az athéni embereivel telefonált, azt közli: nincs alku, nem tudják teljesíteni a feltételeket. Tusk és Hollande azonban még tovább győzködik a feleket, újra tárgyalás kezdődik Ciprasszal és Merkellel.

Mégis van alku

Kora reggel, 6 óra után tovább ötletelgetnek a vezetők, mivel lehet a kompromisszum felé vinni az egymással szemben álló Merkelt és Cipraszt. Tusk azzal szembesíti Merkelt, hogy politikai öngyilkosságba kergeti az Európai Uniót, és a történelem ez alapján fog ítéletet mondani róla. Merkel erre enged egy keveset. Még további tárgyalások jönnek, majd Charles Michel belga miniszterelnök kiírja a Twittere, hogy „Egyezség”.

Az egyezség pedig arról szól: Görögország marad az eurózónában. Áthidaló hitelt kap az EKB-től és jön egy harmadik mentőcsomag. Cserébe újabb megszorításokat kell elfogadnia a görög parlamentnek, valamint három évre előre törvények sorát kell még megszavazniuk.

Mivel pártja egy része fellázadt ellene, Alekszisz Ciprasz belebukott az alkuba, le is mondott. A szeptemberi görög parlamenti választásokat viszont újra simán megnyerte a Ciprasz-féle Sziriza, így újra ő Görögország miniszterelnöke. Igaz, közben Németország és az eurózóna volt az, amely le tudta nyomni a görögök torkán a saját kívánságait.