Az „új-baloldal” blöffje

„A mostani uniós-görög vita nem a sokak által ünnepelt »új-baloldal« küzdelme a kapitalizmussal, hanem az európai centrum-periféria ellentéte, amit évtizedekig leplezett a gazdasági prosperitás és a geopolitikai megfontolás. (Ez utóbbi – Görögország lehetséges közeledése a putyini Oroszországhoz – most is az »új-baloldali« görög blöff része, amely akár valóra is válhatna, ha Moszkva képes és hajlandó finanszírozni Görögországot, ami kétséges.)

Ma tényleg döntő, mit gondol Merkel, mit gondol arról, amit a németek gondolnak. Mit gondol az Unióban vezető szerepre kényszerült Németország. Ha a mértékadó közgazdászok – nyomukban a felhergelt közvéleménnyel – Merkelt teszik felelőssé nem csak a múltért, hanem jövőért is, azzal elszigetelik a német liberális parlamenti demokráciát, ami végzetes lesz Európára és a világra nézve.

A görög referendumon a 18 és 24 év közötti fiatalok 85 százaléka szavazott nemmel a »zsaroló kapitalizmusra«. Sokat mondó sokaság arról, ki, mit érez elviselhetetlen megszorításnak. Megbízhatatlan statisztika: a görög átlagkereset (vásárlóerő-paritáson) a duplája a magyarnak, 71 százaléka az európai átlagnak. Az eladósodottság, mint láttuk, a GDP 175 százaléka. Meglehet az „új-baloldal” retorikája repítette álomba a voksoló fiatalokat. Meglehet inkább figyelmeztető jele ez annak, hogy (nem csak a görög) új generációk változást akarnak. A gond csak az, hogy mint a »régi« európai baloldalnak, úgy Ciprasznak sincs elképzelése arról, mi válthatná fel a tőke és tömegtársadalom háború utáni Európájának prosperitást hozó kiegyezését.

Ha pedig most a görögök mögött bezárul az Unió kapuja, ugyanaz a kapu kinyílik a periféria előtt. Akkor Európa nincs, csak lesz.”