Megegyezések Európája

„Az új görög kormány első lépései nem sok derűlátásra adtak okot. Ennek részben a tapasztalatlanság is oka lehetett. Ciprasz kabinetjének mindössze egyetlen tagja rendelkezett valamiféle kormányzati előélettel, a többiek kizárólag ellenzékben politizáltak. Nem is könnyen szokták meg az új helyzetet, több tárcavezető számára ismeretlen volt a diplomácia fogalma. Amikor néhány miniszter bejelentette a privatizáció leállítását, a gazdasági miniszternek kellett csillapítania a kedélyeket azzal, hogy nem kell ezeket a kijelentéseket olyan komolyan venni.

Mindez azért arra utalt, hogy Ciprasz kormányában nemcsak habzó szájú radikálisok ülnek, hanem olyan mérsékeltebbek is, akik ésszerű megoldásra törekednek Berlinnel. Kellemetlen hírként értékelte Európa Jannisz Varufakisz pénzügyminiszterré való kinevezését, akit a brit Guardian a radikálisok vezérszónokának nevezett. Bár a kulcsfontosságú tárcát vezető közgazdász kezdeti kijelentései valóban aggodalomra adtak okot, hiszen váltig követelte az adósságleírást, ami az unió és Athén viszonyának elmérgesedését vetítette előre, ehhez képest londoni látogatása során már szó sem volt korábbi felvetéséről, s egy olyan megoldást javasolt, amellyel kifejezetten elkerülhetővé válna az adósságelengedés. Egyfajta adósságcsere-ügyletet ajánlott a hitelezőknek. Ennek az lenne a lényege, hogy a fennálló görög adósságot új, növekedéshez kötött kötvényekre cserélnék. Két különböző típusú kötvényről lenne szó. Az egyikkel, amit a gazdasági növekedés nominális értékéhez kötnének, az Európai Stabilitási Mechanizmustól (ESM) kapott kölcsönöket helyettesítenék, míg a másikkal - amit állandó kötvénynek nevezett - az Európai Központi Bank tulajdonában lévő görög kötvényeket váltanák ki.

Bár felvetését az EKB elvetette, Berlin pedig hókuszpókusznak tartja, már a felvetés azt bizonyítja, hogy Ciprasz kormányával lehet beszélni, egyezkedni, s akár kompromisszumra jutni.”