Államalkotók

„Nem tagadom, hogy ez a kifejezés irritál engem, hiszen nagyon világos, hogy az állam ilyen megnevezése pont azt az államalkotó nemzetet távolítja el a névből, amelyhez én például tartozom, és amelyen keresztül viszonyt ápolok ehhez a múltbeli államhoz. De épp ez az, azaz a viszony ápolása az, amivel szlovák barátaim érvelni szoktak akkor, amikor konfrontálom őket azzal, hogy számomra az Uhorsko elfogadhatatlan mint szóhasználat. Az ő magyarázatuk szerint azért használatos az Uhorsko szó a szlovákban, hogy ezzel kifejezze azt, hogy nem csak a magyarok, de a szlovákok és egyéb nemzetiségek közös állama is volt a Magyar Királyság. A közös történelem és állam kifejezésére pedig a »magyar« szótól semlegesített Uhorsko kifejezés alkalmas. Ha ez nekem nem jó – így ők –, akkor én vagyok az, aki a kisebbségeket megpróbálja kiszorítani a közös »uhorszkói« történelemből. (…)

A másik kifejezés, amivel foglalkozni akarok, a Felvidék szó. Véletlenül sem vállalnék egy etimológiai elemzést, e helyütt csupán annyit említenék, hogy a kifejezés Trianon előtt elsősorban az északi megyéket, utána elsősorban a létrejövő Csehszlovákia egykor a magyar állam által birtokolt részét, legfrissebben pedig néhányak számára a magyarok által lakott szlovákiai területet jelöli. A Felvidék szó nagy csaták színtere: a magyar politikai jobb (határon innen és túl) úgy tesz, mintha ez a szó egy bejáratott kifejezés lenne, Erdély és Kárpátalja analógiájára, és a felvidéki magyar kifejezést ajánlja a szlovákiai magyar helyett. Saját felméréseink szerint viszont ma magát a szlovákiai magyaroknak csak mintegy 5%-a nevezi meg így – ez egy töredék, zömében a magyarországi média által informált, új identitásukat betanult személyekről van szó.”