Feljövőben a szélsőjobb - Ukrajna ma III.

A választás legváratlanabb eseménye a szélsőjobboldali Szvoboda párt győzelme volt a három nyugati régióban. Mostani – országos szinten több mint ötszázalékos – népszerűségével a párt helyet kaphatna a parlamentben is, ha parlamenti választások lettek volna. Timosenko és Janukovics többi ellenzéke veszített – népszerűségük már a februári elnökválasztás után csökkeni kezdett.

Mi állhat a Szvoboda népszerűségének hátterében?

Ez kiállás egy új politikai erő mellett, amelyik nem olyan hitelét vesztett erő, mint a régi ellenzéki pártok. A nyugati régiók – ezek az ország legszegényebb régiói, innen sokan próbálnak szerencsét az EU-ban – erősen kötődnek a nacionalizmushoz.

Ez a jobbra tolódás összeurópai tendencia. Ott van például a Jobbik Magyarországon, a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadság Párt. A Szvoboda ideológiai orientációja megegyezik az európai szélsőjobbéval. És látták a Jobbik és a svéd szélsőjobb sikerét Európában. A Szvoboda egyfajta populista-szociális párt, nemzeti érzelemmel. Egész Ukrajnára kiterjedő kampányaik vannak az illegális migráció ellen.

A Szvoboda alulról építkező párt, nem olyan elektori rendszerű, mint Timosenko Blokkja vagy Jacenyuk Frontja, amelyekben felülről helyeznek embereket pozícióba. A Szvobodának erős helyi sejtjei, szervezetei vannak, és ezek nagyon aktívak a tüntetéseken, főleg a szociális-gazdasági, antikommunista és nacionalista tüntetéseken. A hétköznapi ember szemszögéből a Szvoboda a leginkább szociális érzelmű párt.

A Szvoboda erősödése elég veszélyes lehet. Janukovics kinevezése után aktív utcai párttá váltak, és minden Janukovics elleni megmozduláson képviseltetik magukat, felléptek Tabacsnyik és az oktatási törvény ellen, az orosz nyelvhasználat ellen, és az üzleti tüntetéseken is. Fiatal aktivistáik vannak, akik ideológiai alapon képviselik őket az utcákon és a médiában. Ők az új erő. A nyugati régiókban – ahol az ukrán nacionalizmussal szemben nincsenek előítéletek – nagyon jó lehetőségeik vannak, és fő erővé válhatnak. Mostani szereplésével a Szvoboda komoly esélyt szerzett, hogy a következő választáson bekerüljön a parlamentbe. A kijevi régióban is elég nagy a támogatottságuk.

Más elemzők szerint a sikerüket nem maguknak, hanem a Régiók Pártja ellen leadott voksoknak köszönhetik. Erről mit gondol?

Nem mondanám, hogy ez az egész Janukovics ellen volt, hiszen szavazhattak volna az emberek Timosenkóra, Juscsenkóra, Jacenyukra is, de mégis a Szvobodára szavaztak. Abban, hogy az új arcokat, új vezetőket keresték, bizonyára benne volt a régiek elleni protestálás is, de mutatja a nacionalizmus növekvő szintjét is. Ha nem is jelentősen, de folyamatosan, évről évre erősödnek. Egyre több a valódi szélsőjobbos, neonáci, akik külföldieket, szociális aktivistákat támadnak meg. A Szvoboda szociálpopulista ideológiájával összefogja ezeket a szélsőjobbos erőket.

A párt történetét tekintve valóban egyfajta neonáci párt volt. Szocialista-nemzeti pártnak hívták magukat, utalva a hitleri nemzetiszocialista pártra. Valóban volt ideológiai kapocs is a két szervezet között. (A Szvoboda korábbi – 2005 előtti – neonáci jelvényét ma is használják kisebb szélsőséges pártok Ukrajnában.)

Ha országos szintre akarnak lépni, nyitniuk kell a politikai közép felé is.

Valamennyivel biztosan mérsékeltebbek lesznek, de nem sokkal. Ha bejutnak a nemzeti parlamentbe, még erősebbek lesznek, több forráshoz jutnak. Nem hinném, hogy arra számítanak, hogy megnyerhetik az országos választásokat. Okosabb döntés lenne, ha a parlamentbe jutva is radikális párt maradnának, hogy alternatívája legyenek az aktuális politikai erőnek. Valamennyit talán mérséklődnek, de biztosan nem válnak mérsékelt szocialista párttá. Megmaradnak szélsőjobbnak.

Így azonban a radikalizmusuk miatt a központi pártok könnyebben sakkban tarthatják őket, nem?

Valóban támadhatják őket a radikalizmusuk miatt, de nem hiszem, hogy a radikalizmus rossz dolog ma Ukrajnában. Timosenko pártja nem volt radikális – valójában ideológiailag elég nehéz meghatározni, hogy balközép, jobbközép vagy liberális, mégis jelentkeztek az Európai Szociáldemokrata Pártba –, de az ukránok nagy része úgy tartja, hogy Timosenko pártja baloldali populista.

Ha a Szvoboda megmarad ideológiailag radikális nacionalista pártnak, biztosan nagyobb sikereket ér el, mivel nincs hasonló párt Ukrajnában. Az emberek nem fognak Juscsenkóra vagy Timosenkóra szavazni, mert tudják, hogy mérsékeltek. A Szvoboda teljesen más erőt képvisel. Fiatal, radikális vezetők, radikális retorikával, korrupciós botrányok nélkül, népszerű dolgokat hirdetnek, és talán tényleg tehetnek az emberekért nemcsak Galíciában, de az egész országban.

Mit gondol az Egységes Közép eredményéről Kárpátalján?

Kárpátalja mindig is Viktor Baloha erődítménye volt. Pletykálták, hogy megvette a szavazatokat, de ez egyáltalán nem meglepő. Baloha egyfajta helyi vezér. Ukrajna összes nagyobb régiójában vannak hasonlók, akik összekötik az üzletet a politikai hatalommal. Ő ebben sikeres volt Kárpátalján.

Mi a véleménye az adótörvényről és a tüntetésekről?

Az egész október előtt kezdődött, már augusztusban-szeptemberben voltak demonstrációk. Az adótörvény benyújtásakor erősödött fel a „második Majdan” hangulat. Elég erős politikaellenes hangulat volt tapasztalható. A tüntetők hangsúlyozták, hogy az adótörvény ellen lépnek fel, nem valamilyen politikai párt érdekében. Annak ellenére, hogy a pártok jelen voltak, és kivették a részüket a szervezésből, a demonstráció a kisvállalkozók szövetségének – pártpreferenciáktól független – tüntetése maradt. Mikor Janukovics eltörölte az adótörvény kérdéses részeit, a tüntetés kifulladt. A tüntetők nagy része tényleg az új törvény ellen harcolt. Bár voltak, akik Janukovics és az egész kormány ellen tüntettek, nem biztos, hogy ilyen széles körben folytatni tudják.

Miért volt szükség rendőrség bevetésére?

A rendőrök azzal zavarták haza az embereket, hogy menjenek vakációzni január végéig, ami elég különös, mivel ha valaki valóban tüntet valami ellen, ezt nem hagyta volna. A rendőrök egyszerűen felszámolták a sátortábort a Majdanon, és az emberek nem álltak neki újraépíteni sehol, és nem kezdtek más formában sem protestálni.

Az egész adótörvény és a demonstráció túlzott figyelmet kapott a sajtóban a másik két törvénytervezet (lakás és munka) rovására, pedig azok még katasztrofálisabb hatással lehetnek az ukránok többségére, nem csak a kisvállalkozókra. A munkatörvénykönyv nem új projekt, még a narancsos forradalom előtt kezdődött, az első Janukovics-érában. Később Timosenko is támogatta. A törvény legrosszabb része, hogy megengedi a munkaadónak, hogy szabadon megnövelje a heti munkaidőt negyven óráról akár negyvennyolc órára, komolyan korlátozza a szakszervezetek jogait, és lehetővé teszi a munkavállalók kirúgását a szakszervezetekkel való tárgyalás nélkül. Különböző okok miatt még nem fogadták el, és elég hosszas kampány folyt ellene a baloldali szakszervezetek szervezésében, de most ismét elővehetik.

A lakástörvény tervezetében alapvetően arra tesznek javaslatot, hogy megvonják az állami támogatást azoktól a vállalatoktól, amelyek az alapvető közszolgáltatásokat (víz, gáz, villany stb.) nyújtják. Ezek a cégek privatizálhatóvá válnak, és az állam így nem lesz felelős az alapvető szolgáltatásokért. A lakosoknak maguknak kell egyenként kialkudniuk az árakat ezekkel a vállalkozásokkal, ami persze sokkal magasabb lesz, mint az állami árak voltak. Ez azonban nem jelenti a szolgáltatások minőségének javulását. Tehát a régi állami cégek megmaradnak, csak magánkézben, és ugyanazt vagy rosszabb szolgáltatást fognak adni drágábban. 

A törvény veszélyes kitételeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az öreg épületekből könnyedén kidobhatják a lakókat anélkül, hogy új lakást ajánlanának fel nekik. Ezek a törvények mindeddig az adótörvény árnyékában maradtak, de valójában annál sokkal veszélyesebbek lehetnek. Egy kisebb akció volt az emberi jogok napjához – december 10. – kapcsolódóan, szerveztek egy menetet az ukrán emberi és szociális jogokért, ezen mindhárom törvény ellen tüntettek.

Azt mondta, hogy a tüntetők januárban visszatérnek a Majdanra. Mit gondol, milyen alapon tudnának ismét ennyi embert mozgósítani?

Nem hinném, hogy ugyanezeken az alapokon akarják megújítani a tüntetéseket. Talán az ellenzéki pártok átveszik az irányítást, mert a kisvállalkozók akkora támogatását már nem tudják megszerezni. Az egész csak pozicionálás kérdése. A narancsos forradalom sem azért volt sikeres, mert Timosenko tüntetett Janukovics ellen, hanem mert önálló emberek, vállalkozók hatalmas tömegeit állította maga mellé az utcán.

A mostani tüntetést az ellenzék nem akarta felhasználni a saját pozíciói erősítésére?

Nos, Timosenko és többen mások is felszólaltak a sátorvárosban, de megjelent Janukovics is, Azarovval az oldalán, és persze mind megpróbálták a saját oldalukra állítani a tömeget. Timosenko nem volt igazán sikeres, amikor az emberekhez beszélt, mert azok nem politikai érdekekből, hanem a saját anyagi biztonságuk miatt voltak ott, és nem voltak nyitottak a politikai ideológiákra. Timosenko még mindig elég népszerűtlen. Jacenyuk sem számít jelentős szereplőnek, a választásokon is rosszul szerepelt. Úgy pozícionálta magát, hogy ő a harmadik erő Timosenko és Janukovics között, de nagyot bukott. Még Tihipko is több szavazatot szerzett, mint Jacenyuk.

Nyelvtörvény?

A Régiók Pártja beterjesztette, de nem szavazta meg (nem a tüntetések miatt). Kell egy téma a pártnak, amellyel a keleti és déli régiókat megnyerhetik-megtarthatják a következő választásokra. Minden választás előtt feldobják az orosz nyelv státuszának emelésére vonatkozó kezdeményezést. Néhány régióban hivatalossá válhat az orosz. A törvény elleni tiltakozás mérete elenyésző volt az adótörvény ellenihez képest.

Az ukrán nagypolitika a régiók mentén oszlik meg. Ezek a régiók jelentősen különböznek vallásilag, nemzetiségileg, a szocialista nosztalgiához való viszonyukban, ami befolyásolja, hogyan szavaznak az egyes politikai szituációkban. Történelmileg végigkövethető, hogy a legnagyobb demonstrációk gazdasági vagy szociális problémák (fizetések, föld, privatizáció, közterek beépítése) miatt indultak, nem vallási, nyelvi vagy más hasonló kérdésekben. Ezek azok a problémák, amelyek valóban izgatják az embereket, nem a nyelv. Kijevben a nyelvtörvény ellen tüntetők száma valahol kétszáz körül mozgott. Természetesen a Szvoboda köztük volt.

Adminisztratív reform?

Egyesek szerint az egész reform a Janukovics mögött álló rejtett csoportok küzdelmének az eredménye, de el kell ismerni, hogy pozitív döntést hozott. Megszüntette a Nemzeti Erkölcsi Bizottságot, ahol az emberek azért kaptak jelentős állami pénzeket, hogy megmondják, mi menjen a nemzeti tévécsatornákon, mi az, ami erkölcsileg megfelelő. Ők tiltották meg egyes filmek vetítését erőszak vagy pornográfia címén. A társadalom nagy része nem értett egyet velük, ezért amikor az elnök likvidálta a bizottságot, ezt a sajtó szabadságának támogatói saját győzelmükként ünnepelték.

Janukovics megszüntette az Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot is, amely a PhD fokozatokkal foglalkozott. Ukrajnában nem olyan a PhD rendszere, mint nyugaton. Itt kétszintű rendszer van, jelölti (candidate) és doktori (doctoral) tanulmányok. Ukrajnában nem az egyetem állítja ki a PhD diplomát. Ez csak az első szint, ezután kell menni a Speciális Tanácshoz, majd a Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsághoz. A bizottság a szabályokat megszegve vezette le a diplomavédéseket, és szubjektív döntéseket hozott. Ez a bürokratikus képződmény rengeteg fejfájást okozott a doktoranduszoknak, mert nem a disszertációk tartalmával foglalkoztak, hanem csak a bibliográfiák kinézetébe kötöttek bele. Az egyetemek, a diákok és a professzorok már korábban is kritizálták a bizottságot. Janukovics megszűntette a bizottságot, de a feladatait átadta az oktatási minisztériumnak. Nem biztos, hogy bármi is megváltozik, mert a minisztérium valószínűleg átveszi az eddigi dokumentumokat, és talán az eljárásrendet is. Talán a költségvetés szerez ezzel némi bevételt, de nem számottevőt.

Janukovics igyekszik koncentrálni a hatalmát a kormánnyal szemben, orosz mintára. Erről mit gondol?

Nos, biztosan nem tud olyan rendszert felépíteni, mint amilyen Oroszországban van, mert Ukrajna regionálisan nagyon megosztott. Az országos választásokon a középső és nyugati megyék nem fognak a Régiók Pártjára szavazni, inkább az ellenzékre. A választási eredmények persze könnyen meghamisíthatók, de nem hinném, hogy az fog történni, ami Oroszországban.

Mi a véleménye a sajtószabadság helyzetéről Ukrajnában?

Ukrajnában elég szabad a média, nem hinném, hogy cenzúrázzák a sajtóanyagokat. A média eléggé monopolizált piac lett. A legnagyobb tévécsatornák politikusok kezén vannak, de nem hiszem, hogy befolyásolnák a műsorok szerkesztését. Ha van is valamilyen szintű cenzúra, az nem a politikából ered, maximum a szerkesztők vagy újságírók szintjén van.

***

Összefoglaló:

Ukrajna az év elején tartott parlamenti és elnökválasztás után kül- és belpolitikai szempontból is irányt váltott. A narancsos forradalom győzteseiként 2004-ben hatalomra került, és 2010-ig egymást váltó Viktor Juscsenko – Julija Timosenko-páros elnöksége után idén ismét Viktor Janukovics és a Régiók Pártja vette át az ország irányítását.

Cikksorozatunk öt interjúból áll, négy nevét vállaló egyetemi oktatóval, és egy anonimitást kérő, nemzetközi szervezeteknek dolgozó szakértővel készítettük. Mindenki kicsit másképp látja ugyanazokat a kérdéseket, érdemes figyelni a különbözőségek finomságaira.

Interjúalanyok:

Szerhij Kudelja (Сергій Кудeля) – politológus, egyetemi oktató, Kijev, MaUKMA Egyetem

Dmitro Potyehin (Дмитро Потєхін) – szabadúszó politikai elemző (részt vett a demonstrációban)

Volodimir Iscsenko (Володимир Ищенко) – szociológus, egyetemi oktató, Kijev, MaUKMA Egyetem, a tömegdemonstrációk kutatója

Jevgen Zvjerjev (Євген Звєрєв) – jogász, egyetemi oktató, Kijev, MaUKMA Egyetem