Soha ne felejtsük el, honnan indultunk

„Feleség, édesanya, háziasszony, barát, gyerek, sztár. Ezek a szerepek hogyan állnak össze egy emberré?

Ilyen vagyok, az Ikrek jegyében születtem, sok ember lakozik bennem: sok szálon tudok egy időben mozogni, agyban is, és ez nem fáraszt, mindig megvannak azok a források, amiből töltekezem. Persze nekem is vannak nehéz napjaim, de szerencsés alkat vagyok, fizikailag és mentálisan is. Fontos az egyéniségemnek a sokszínűség, hogy megélhessem valamennyi szerepemet, a gyereknevelésben, családban, sportban és a színpadon is önmagam lehessek. Ebből érzem, hogy valós ember vagyok, és nem egy áthatolhatatlan falon túl létező művésznő. Mindehhez van egy csodálatos férjem, aki segít, hogy anya és feleség is lehessek. Bár azért az ötéves kislányomtól néha megkapom: anya, neked mi a fontosabb, a futás, a szomszéd, vagy én?

A sok szerepen túl a nemzeti identitásáról is több helyen beszélt, arról, mennyire fontos ön számra magyarnak lenni, ugyanakkor éppen a szakmája, a zene univerzális. Van-e ebben kettősség?

Édesanyám vajdasági származású, én úgy nőttem fel, hogy átéreztem a határon túliságot, azt, milyen ott magyarnak lenni. Nekem nem ciki, hogy állandóan kint van a magyar zászló, nem csak ünnepekkor. Számomra ez természetes és fontos dolog. A nemzeti identitás a kultúránk, a társadalmi létezésünk alapja.

A kettősséget pedig azért sem érzem, mert az utazásaim során csak tovább erősödött bennem, mennyire fontos a magyarság, bármerre jártam, ha sikeres voltam, a szüleim, a szülővárosom, az országom is büszke lehetett rám. A tudósok és a művészek, akik járják a világot, voltaképpen Magyarország nagykövetei – a hivatásos diplomatastátusz nélkül is. Ráadásul a zene híd minden és mindenki között. És a zenében mi nagyhatalom vagyunk.

Mi az ars poeticája?

Az, hogy soha ne felejtsük el, honnan indultunk. Mindig emlékezzünk a kiindulópontra.”