Kórházbiznisz úgy is, mint „TASZ-oskodás”

„Kórházbiznisz ['ambulance chasing', magyarul úgy is, mint 'TASZ-oskodás']

Olyan jogi tevékenységet takar, amely emberi tragédiákból, kiszolgáltatott helyzetben vagy instabil hangulatban lévő emberek sorsából próbál meg profitot szerezni. Az eredeti, amerikai kifejezés onnan származik, hogy egyes ügyvédek az USA-ban a kórházak sürgősségi osztályáig követik-üldözik a betegszállító mentőket annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott pácienseket majd ügyfeleik között tudhassák. A kórházbizniszben részt vevő ügyvédek vagy NGO-k kifejezetten arról győzködik betegeket, hogy valamilyen ok csak van, ami miatt be kell perelni a kórházat – akár olyan időszakokban is, amikor az egészségügyi ellátórendszer amúgy is kihívásokkal néz szembe. Az egészségügyi szolgáltatók ellen fellépő ügyvédek és »jogvédők« azt állítják, hogy a »betegek jogait védik« akkor, amikor pénzt követelnek az illetékes szolgáltatóktól, egyesek szerint azonban inkább sokkal inkább a betegek kiszolgáltatott helyzetét használják ki mindezzel. Ráadásul ha akár pánikkeltésre is alkalmas tevékenységük tömeges méreteket ölt, »perlési politizálásukkal« még inkább leterhelik a kórházak adminisztrációját. Ezek miatt is az Egyesült Államokban az 'ambulance chasing' illegális tevékenységnek minősül.

Magyarországon a járványhelyzetben elrendelt kórházkiürítések kapcsán használhatjuk a fogalmat. A magukat »civil jogvédőnek« nevező szervezetek, mint például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a kórházi ágyak felszabadítása kapcsán kezdett »ügyféltoborzásba«, azaz kórházbizniszbe. Arról írtak, hogy »jogi eljárás kezdeményezéséhez« keresnek olyan betegeket, »akiket a koronavírus miatti ágyfelszabadítás során tettek ki a kórházból«, hogy aztán »képviseletükben« beperelhessék a kórházfenntartókat, áttételesen a magyar államot. Egyes értelmezések szerint hasonló ez az amerikai »mentőüldözéshez«, és e szervezetek valós célja, hogy egyes betegek zaklatott hangulatát orvul kihasználva azt a látszatot keltsék, hogy a járványveszélyre nem elég felkészült az egészségügy.”