Kuruzslás

„A sötét középkorban gyakran nem ismerték a betegségekre a magyarázatot, és a gyógyításukat sem. Igen gyakran nem tudtak különbséget tenni, hogy mi a betegség, és mi nem. Néha spirituális katyvaszokat sejtettek a testi-lelki rendellenességek mögött. De – és ezt kiemelnénk! – mindig észrevették, ha valami rendellenes.

Ha a nádorispán húgocskája felhízott 100 kilóra egy hónap alatt, akkor lehet, hogy meggyanúsították a sánta szabót, hogy az megátkozta, de legalább felfogták, hogy nem normális állapot az, ha a húgocska kövér, mint a disznó és nem tud felkelni a székből.

Látták a bajt, léptek – néha nem okvetlen észszerűen –, de nem féltek kimondani, nyugtázni, hogy baj van, és hogy a húgocska kövér.

»Végy a temető sarkában nyíló pitypalatty virágából holdtöltekor egy maroknyit, forrázd le, keverj bele a denevér szárnyának őrletéből, és éjfélkor idd meg, aztán elmúlik a sárgaságod és a bütyköd.«

Igen, ezekkel jöttek.

Ma nem ilyenekkel jönnek. Ma azzal jönnek, hogy nincsenek betegségek, s ha vannak is, nem szabad róluk beszélni. Ha a klímaszorongás-kutató aktivista drága kis húgocskája meghízik, mint a disznó, akkor nem azzal jönnek, hogy igyál meg éjfélkor pitypalatty forrázatát denevérszárnyőrlettel, hanem kijelentik, hogy a húgocska nem kövér, kövérség, mint olyan nem létezik, és aki észreveszi, az fatfóbiás. (És hát ki akar az lenni? Akkor inkább, ha meglátjuk a húgocskát, csukjuk be a szemünket vagy nézzünk félre.)

Sorozatban dőlnek le a határok – a haladás imádja a határokat eltörölni, se férfi, se nő, se idős, se gyerek, se fehér, se fekete, de a világzene is tipikus libsi agymenés, keverjünk össze minden vackot, és ne legyenek körülírható határai –, s ami tegnap vagy tegnapelőtt betegség volt, ma már nem az.

A homoszexualitás nem betegség, a pedofília nem betegség, a kövérség nem betegség, az autizmus nem betegség – a skizofrénia még várakozik –, most legutóbb megtudhattuk, hogy az Asperger-szindróma sem betegség.”