Karácsony és az akarat

„»A magyar politikát az tette tönkre, hogy hatalom­éhes és a pozíciójukhoz ragaszkodó, nárcisztikus emberek a választók akarata ellenére sem képesek elhagyni azt a széket, amibe kapaszkodnak« – ezt bírta mondani Karácsony Gergely a Blikknek, és a plafon a helyén maradt. Vannak még csodák, konstatálhatjuk, miközben az elmúlt napok, hetek, hónapok szerencsétlenkedéseit látva arra gondolunk, ezek már csak abban bízhatnak. Mármint a csodában, ami az országnak nyilván katasztrófa lenne. Mindenesetre a szappanopera sokadik felvonását megszakítva újabb paktum született.

De nézzük a karácsonyi látleletet! Ilyen szépeket ugyanis csak hitelesen lehet mondani, márpedig e tekintetben volna itt némi probléma. Kezdjük a székükbe kapaszkodó hataloméhesekkel. Kikre gondolhatott ez a mindig mosolygós-somolygós jelölt? Rávágnánk, hogy a fideszesekre, csakhogy akkor az a rész nem stimmel, hogy a »választók akarata ellenére«. Hiszen két kétharmados győzelem után éppen egy harmadikra készül a regnáló kabinet, miközben az ellenzék, Karácsonyostul, Gyurcsányostul, Molnár Gyulástul, soha nem látott elutasítottságtól szenved. Éppen ez a gondjuk: nem jön ki a matek! Akárhogy adogatják össze egymás népszerűségi arányszámait, abból nem áll össze az a bizonyos »választói akarat«, legalábbis akkora nem, hogy ők kerüljenek hatalomra. Fránya demokrácia.

Azt sem illene feledni, hogy a zuglói polgármester nem is olyan régen éppen azért hagyta ott anyapártját, a Lehet Más a Politikát, mert úgy gondolta, más felállásban inkább nyerhet választást. Vagyis a hatalomért. Ha a kormányzati szerep nem is, a kerületvezetés legalább összejött neki 2014-ben, ám ebben a lakosság nem túl sok köszönetet talált, hiszen azóta a városrészben a káosz az úr. Legújabban a költségvetés elfogadása okoz gondot, meg a belháborúk a szocikkal, szóval mondhatjuk, valaki itt éppen kapaszkodik egy székbe, miközben nem teljesíti, amire vállalkozott. Hogy is van ez?”