A PestiSrácok esete a határon túli magyaroknál bújkáló balliberális métellyel

„A PestiSrácok nagyívű leleplezése történelmi távlatokkal indít, hogyaszongya már a két világháború között a komenisták is hülyítették a külhoni magyar népet, és mikor Horthy Miklós méltóztatta visszafoglalni Felvidéket, bizony komenistának gyanított minden ottani magyart. A rövid kitérő után a cikk felvidéki születésű szerzője kicsit elsajnálkozik azon, hogy a jobboldal még mindig kevesb kultúrelitet állíthat szembe a balliberális kultúrfölénnyel, nem csoda hát, hogy szegény határon túli magyarok baloldaliakat hívnak, ha magyar kultúrát szeretnének fogyasztani. Majd jön a bomlasztók szörnyű névsora, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Dragomán György, és megkoronázásképp a főmumus, Parászka Boróka. És ezzel össze is foglaltuk a cikket, a kedves olvasónak már nem kell azzal fáradnia, hogy kattintásokkal gazdagítja az állami pénzből sanyargó PestiSrácokat. (…)

Én értem, hogy rengeteg magyarországi emberben él az a hit, hogy a határon túli magyarok teljesen hülyék, de szörnyű leleplezést teszek: nem azok. A határon túli magyarok pedig, amennyire én tapasztaltam a csíkszeredai megyei kórházban való születésem utáni évtizedekben, nem kimondottan szeretik, ha hülyének nézik őket. Kedves PestiSrácok, a határon túli magyaroknak van saját kulturális életük, egyetemekkel, könyvkiadókkal, színházakkal, írókkal és költőkkel. Ha netalán tán magyarországi kultúrembert hívnak meg, az nem azért van, mert szerencsétleneknek nincs más választásuk, hanem azért, mert kíváncsiak rá, találkozni szeretnének vele.

Az elnyomó román állam magyar irodalom tananyaga miatt, és persze csodálatos irodalomtanáromnak köszönhetően már idejekorán megismerkedhettem olyan bomlasztó szerzőkkel, mint Esterházy Péter, az erdélyi születésű Bodor Ádám, Nádas Péter, Krasznahorkai László é.í.t. Hasonló történt rengeteg kortársammal, miközben az erdélyi irodalom nagyjai - Kovács András Ferenc, Kányádi Sándor vagy épp Szilágyi Domokos műveivel is pont úgy megismerkedtünk. (…)

Vegyétek a fáradtságot, hogy tényleg megismerjétek a határon túli magyarokat, ha már annyira aggódtok értük!

Értem én, hogy a fizetett propaganda első szabálya, hogy egyszerű üzeneteket kell tolni, minden áron. De ha már tényleg annyira féltitek a határon túli magyarokat, mi lenne, ha meg is ismernétek őket? Vagy legalább riogassatok rendesen, helyismerettel! Mi az már, hogy ha erdélyi mumus kell, akkor Parászka Boróka ugrik elő mindig? Higgyétek el, rengeteg tisztességes hazaáruló van még ott, ahonnan ő jön, akik mély sértettséggel élik meg, hogy nem veszitek fel őket a bomlasztók listájára. Ha soha nem veszitek a fáradtságot, hogy felvidéki vagy erdélyi sajtót olvassatok, akkor soha nem is fogjátok tudni, kivel kell tényleg riogatni. Meg közben tényleg teljesen nevetséges, hogy annyira féltitek a szegény embereket, miközben dunsztotok sincs, hogy tényleg mi a frászt csinálnak, gondolnak, stb.”