Brexit – mi lesz itt?

„A legszomorúbb következtetés az, hogy az EU illetékeseinek nagy része még mindig nem hajlandó elfogadni: a panaszoknak, az életidegen túlcentralizáltságtól való aggodalmaknak igenis van alapja. Tény ugyan, hogy David Cameron brit kormányfő a brüsszeli eurokratákkal szembeni ellenérzéseket meglovagolva saját választási győzelme érdekében írta ki a kilépésről szóló népszavazást, de maguk az EU vezetői is sokat tettek a Brexit-párt győzelme érdekében – többek között a migrációs válság kezelésében tanúsított, döbbenetes mértékű inkompetenciájuk révén.

Lehet persze a »nacionalistákat« és a »populistákat« okolni a jelenlegi válságért. Azonban amíg a valós, az összes tagállam érveit és szempontjait figyelembe vevő reformok helyett a nagyok diktátumaival akarnak operálni, az uniós intézményeket pedig olyan kádertemetőként kezelik, ahová olyan, saját hazájukban levitézlett politikai »titánokat« lehet parkolópályára helyezni, mint Jean-Claude Juncker EB-elnök vagy Martin Schulz, az uniós parlament vezetője, akik a jövőben nyugodtan modellt állhatnának az inkompetenciába oltott arrogancia allegorikus szobrához, addig senki se csodálkozzon, ha – a kétségtelenül létező előnyei ellenére is – sokan életidegen, agyonbürokratizált, egyre diktatórikusabban viselkedő intézményként tekintenek az EU-ra.”