Szakálla volt gender

„Ugyanakkor arról is beszél, hogy az otromba szexista szövege miatt tiltakozók ma nem lennének itt, ha édesanyáink annak idején az emancipációval lettek volna elfoglalva. Ez természetesen ordas nagy baromság. Sokan vagyunk, akik anyjai – és apjai – sokat tettek, akár a gyermeknevelési praxisuk során, akár véleményalkotóként, akár munkáltatóként azért, hogy a nők helyzete javuljon ebben a társadalomban. Én egy kifejezetten feminista család három lánya közül a középsőként nőttem fel, és mindkét szülőm maximális támogatását élveztem. Apám nem érezte magát, ma sem érzi magát kevesebbnek, ha megáll a kezünkben a fúró és a fázisceruza, és a refraktométert se féltette a lányaitól. Anyám maga is dühösen tiltakozik Kövér otrombasága ellen, mivel arra nevelt minket, hogy a magunk életéről felelősen döntsünk, a legjobb belátásunk szerint. Mindemellett maga is mérnök, és nem esik le a kezéről a karikagyűrű se a technológiai feladatoktól, se a lekvárfőzéstől. Ő nem unokákat követel tőlünk, hanem arra biztat, hogy boldoguljunk.

Ne szülj rabot, te szűz

És én is erre nevelem a saját lányomat. Amikor a középső csoportban a kisfiúk már evidensen vágnak a lányok szavába, akkor támogatom benne, hogy vindikálja magának a megszólalás és a meghallgattatás jogát. Amikor kincset akar keresni vagy puszedliket sütni, amikor fúrna, kalapálna vagy számolna, olyankor eszem ágában nincs kioktatni őt arról, hogy mi a neki való. Azt ugyanis ő tudja. Az én feladatom segíteni őt abban, hogy megtalálja a saját tehetségét.

Mert a szülők nem tartótisztek és nem tulajdonosok. De nem is erőforrás-gyárak. Dacára annak, hogy az állam egyre nyíltabban csak emberanyag-beszállítóként tekint tánk.

Ennél is elgondolkodtatóbb, mitől lett hirtelen ennyire fontos, a nő- és a genderkérdés a kormány háza táján. Ezek a hatalomban és környékén lévő férfiak amúgy valójában őszintén leszarnak minket. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi van a nőkkel, legislegfeljebb ha a vacsora nincs időben az asztalon. Nem tudok másra gondolni, mint hogy talán erősödnek a feminista diskurzusok, ezért vált fontossá a nemzeti együttműködés kormánya számára, hogy időről időre ide is rúgjon egyet.

Azt fontos leszögezni, hogy egyenlőség-mozgalmakat ragmálni és erőt, erős hatalmat követelni konkrétan a világháborúba masírozó, huszadik század eleji Európa agyréme volt. Mondjuk Mussolini legalább érzelmileg is belerakta magát a beszédeibe. Kövér inkább zavartan kudlikjulizott a szemüvege fölött, miközben éppen maga is megütközött a papírjára nyomtatott »gender« szón.”