Először találkozott Obama Ferenc pápával

2014. március 28. 15:21

A katolikus egyházfő és Obama közel ötven percet beszélgetett a tervezett fél óra helyett.

2014. március 28. 15:21

Ferenc pápa római rezidenciáján fogadta Barack Obama amerikai elnököt csütörtök délelőtt. A katolikus egyházfő és Obama közel ötven percet beszélgetett a tervezett fél óra helyett. Az előzetes egyeztetés alapján szociális kérdésekről, a melegházasságról és az abortuszról is szó esett. Ez volt az amerikai elnök és a pápa első találkozója.

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2014. április 05. 11:17
Az a baj, hogy bizonyos szempontból Te is fetisizálod a szervezeti folytonosságot. Mondjuk a protestánsok évszázados, véres írországi katolikusüldözéseihez nincs közöd, mert szervezetileg nem azt a protestáns közösséget képviseled, amely ezt végbevitte. De nekem - szerinted - közöm van a középkori inkvizícióhoz, mert szervezeti folytonosságot ismerek el az akkori egyház és a mai közösségem között. A valóság meg az, hogy a mai katolikusok pont annyira szeretnének eretnekeket égetni, mint a mai protestánsok. A mai katolikusokat pont annyira lelkesíti egy Torquemada élete és munkássága, mint a mai protestánsokat. Ugyanakkor szívből reméljük, hogy a mai protestánsok pont annyira nem szeretnék himlős betegek pokrócainak ajándékozásával kiirtani a különféle indián törzseket, mint a mai katolikusok. Az ökumené többek között annak az elismerését jelenti, hogy egyházaink tettek komoly lépéseket, hogy átformálódjanak, ha tetszik, reformálódjanak, és megszabaduljanak bizonyos történelmi bűnökből.
Farkas Árpád
2014. április 05. 00:18
Természetesen én sem értek egyet azzal a ma népszerű kijelentéssel, hogy minden vallás egyformán jó, mert akkor a keresztyén hithirdetést kiüresítenénk és gyakorlatilag ellentmondanánk Jézus parancsának: "hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Általában a nem hívő emberek szokták azokat az általánosságokat hangoztatni mindegyik vallás ugyanazt az Istent hirdeti és senki sem tanul rosszat a templomban stb. A vallást pedig gyakran vádolják azzal, hogy megosztottságot szít az emberek között. Én egyébként korunk varázsszavában az ökumenében is önfeladást látok protestáns részről, mely mindenben toleranciát hirdet, abban is amit a reformátorok keményen elvetettek. lásd miseáldozat, jócselekedetek stb. Ennyiben tiszteletreméltó IX. Pius Syllabusa, de az inkviciót semmi sem menti fel szörnyű szerepéből.
kgyula
2014. április 04. 12:19
A protestáns hagyományok meghatározó jelentősége kétségtelen, kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy protestáns gyökerű az amerikai társadalom, amin az sem változtatott, hogy ír, olasz meg lengyel katolikusok tömegei telepedtek be a 19. század második felétől. Mindazonáltal ma már kb. a népességnek csak kb. a fele tartozik valamelyik protestáns felekezethez, a katolikusok aránya pedig - az utóbbi évtizedek latin bevándorlása következtében - 30 % körüli, tehát nem jelentéktelen. Amúgy annak ellenére, hogy a vallásosság markánsan jelen van az amerikai társadalom mindennapjaiban, nem tudom, érdemes-e még a protestáns, azon belül puritán hagyományokra hivatkozni. Engem a Clinton-ügy gondolkoztatott el erről a 90-es évek végén: A protestáns hagyományú ország protestáns elnökének népszerűsége sosem tapasztlt magasságokba szökött, amikor kiderült róla, hogy házasságot tört, amit aztán még meg is fejelt azzal, hogy össze-vissza hazudozott ezzel kapcsolatban, és rajtakapták. :) Szóval, nem tudom mit szólna, ha feltámadna és körülnézne a mai Amerikában valaki a pilgrim fathers közül... :)
Csomorkany
2014. április 04. 11:23
Lelki- és vallásszabadság kérdésében a Katolikus Egyház bejárt egy hermeneutikus kört, amiben a világ nem feltétlenül követte. Viszont a mai katolikus megközelítés minta lehet sokaknak, akik ezen hermeneutikus kör alján vergődnek. A XIX. századi egyházi dokumentumok elítélték azt a gondolatot, hogy a hazugságnak és az igazságnak ugyanannyi jog járna, továbbá hogy "mindegy, ki mit hisz, csak higgyen valamiben". Ezek az ítéletek ma is érvényesek: aki így gondolkodik, az tévelyeg. Márpedig ma is sok demokrata gondolkodik így. Viszont nagyjából a XX. századra, a II. vatikáni zsinat idejére megfogalmazódott az a fölismerés, hogy maga ez a problémafölvetés helytelen. Igazából sem a hazugságnak, sem az igazságnak nincsenek jogai, hanem a hazugságban, vagy igazságban élő embernek van méltósága. A vallásszabadság valódi alapja az egyenlő emberi méltóság, és az ezen alapuló jog az igazság kereséséhez és akár a tévedéshez. Ez a tanítás világosan kiolvasható a II. vatikáni zsinat dokumentumaiból, pl. a Gaudium et Spes-ből. Igazad van abban, hogy a világban nagyon sokan nem jutottak el eddig a fölismerésig, és azon az alapon követelnek vallásszabadságot, hogy "mind hülyeség".
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!