„Akkoriban egy többdiplomás nőismerősöm elvégezte Budapesten az ötéves teológia szakot is. Őt idézem: »Tudomásul kell vennem, hogy egy szint fölött labdába sem rúghatok a férfiak, vagyis a papok mellett, mert nem hagyják«. Mi a Te tapasztalatod?
Ez valóban nagy kérdés. Jó lenne látni egy statisztikát, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a magyar katolikus teológiai felsőoktatásban. Én Magyarországon hét évig tanultam teológiát, Szombathelyen és Szegeden, és ez alatt összesen három női professzorom volt. Szombathelyen egy hölgy katekétikai rajzot oktatott nekünk, Szegeden pedig egy apáca, az ókori nyelvek zseniális specialistája tanított. 16 nyelvet ismert, ebből 9 ókori nyelv, a többi újkori. Egyikük sem volt teológus végzettségű, mert ez akkor, amikor ők tanultak, számukra nem volt lehetséges. Szegeden volt még egy tanárnőm egy félév erejéig. Akkor tért haza római licenciátussal, és biblikus tárgyakat taníthatott. Hát ő volt a fehér holló, bár az ő példája nyomán azt gondoltuk, hogy érdemes tanulni – akár külföldön is –, mert az Egyháznak a megnyílt új lehetőségekkel és kihívásokkal küzdve fontos lesz a laikus teológusok segítsége.
Dolgoznak ma teológusnők Magyarországon?
Azt gondolhatná az ember, hogy a rendszerváltás óta eltelt majdnem 25 év alatt az Egyház is kitermelte a maga jól képzett, külföldet is megjárt teológusnőit. De a valóság sajnos teljesen más képet mutat, nemrégiben nézegettem a Szegedi Hittudomány Főiskola oldalát, és jelenleg egyetlen női professzor sincsen, sőt egyetlen laikus férfi sem. Már a két említett hölgy sem tagja a tantestületnek, és a korábbi laikus férfi professzoraim közül sem találtam meg egyetlen egyet sem. Akkoriban pedig hatan-heten bizonyosan lehettek. Tehát az elmúlt 25 év sajnos nem fejlődést, hanem komoly visszaesést hozott a laikusok és a nők szerepvállalása terén a teológia felsőoktatásban, ez pedig éppen ellentétes folyamat a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseivel. Amennyire a teológiai karok nyilvános adataiból látszik, ez a probléma országos szinten fennáll. Egyedüli kivétel talán a Sapientia Szerzetesi Főiskola, ahol tanít néhány szerzetesnő is.
Milyen lehetőségei vannak ma egy katolikus teológusnőnek itthon?
A válaszom elszomorító: semmilyen lehetősége sincs egy magyar teológusnőnek, legalábbis katolikusként. Én négy éve a Bécsi Egyetem Bibliatudományos Intézetének munkatársa vagyok. Csodálatos dolog, hogy kelet-európai teológusként bekerültem oda. Rengeteg női teológus dolgozik a Bécsi Egyetemen – tudományos asszisztensként, docensként és professzorként is –, tehát ott azzal soha nem volt probléma, hogy nő vagyok. Inkább azzal az előítélettel kellett megküzdenem, hogy vajon mit tudhat szakmailag egy magyar tudós. De idővel, ha az ember bizonyít, ez már nem probléma egy olyan egyetemen, ahol alapelv a nemzetköziség. (...)
Van annak jelentősége, hogy férfi vagy női nézőpontból műveljük a teológiát?
Ezt igazából csak akkor lehet megérteni, ha az ember kívülről, egy tágabb kontextusból nézi. Egyáltalán nem természetes és nem magától értetődő ez a fajta szemléletbeli egyoldalúság, és az, hogy női teológusok számára minden tér és kapu zárva marad. Ez óriási veszteség az egész Egyház számára. Nem is beszélve a teológusnők társadalompolitikai szerepéről: ahogy ők látják a társadalmi és politikai élet kérdéseit, az merőben más látószög. Sokkal nagyobb empátiával, nyitottsággal és érzékenységgel rendelkeznek, mint a férfiak. Eléggé abszurd például, hogy a magyar Egyház úgy alakít ki álláspontot a család teológiája vagy a nők társadalmi és egyházi szerepvállalása kapcsán, hogy ebben a női teológusok szerephez sem jutnak.”