Megszakadásig

„Az ilyen baloldali összefogásokban az a szép és felemelő, hogy ők csak és kizárólag a szigorúan ellentmondásoktól mentessé egyeztetett programok alapján kötnek szövetséget, mert anélkül olcsó hatalmi kufárkodás lenne az egész. Nos, a Gordon meg az Attila – az árva, egyszerű nép, már csak ilyen közvetlenül, a keresztnevükön szokta szólítani őket – olyannyira közös nevező alá simították pártjaik programjait, hogy az esetleges ellentmondások már csak látszólagosak, igazából csak a kekeckedő kormánypártiak veszik észre, akik már a kákán is csomót kerestek. Csak nekik látszik valamiféle ellentétnek, hogy a Bajnai Gordon károsnak és blöffnek nevezte a rezsicsökkentést, míg az MSZP a jelenleginél 150 százalékkal nagyobb rezsicsökkentést vár el (ettől a kormánytól).

Ők viszont nem látnak különbséget a két álláspont között, hiszen, ha – ne adja az úristen! – kormányra kerülnek, a legnagyobb összhangban fogják a rezsit az egekig emelni. Szóval az ilyen gazdasági meg társadalmi kérdésekben ők már rég azonos platformra kerültek, felesleges is leírni azokat, vagy beszélni róluk, csak összezavarnák a szegény választókat. Ellenben a közös programnak valóban van egy hiányzó része, hacsak nem ez, az egész program maga, jelesül: kik lesznek a képviselőjelöltek, és ki lesz a miniszterelnök-jelölt. Erről érdemes vitatkozni meg egyeztetni, nem a gazdaságpolitikáról, egyébként is, ki tudja azt előre? Ellenben az, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt, igazi nemzeti sorskérdés ott, a baloldalon.”