Ferenc pápa nem forradalmár, de decens + a tolerancia diktatúrája

„És itt érkezünk meg a dolog lényegéhez. A pápa végtelen jóérzéssel egy banalitást ismert el: a mai világban plurális életmodellek léteznek, és senkinek nincs joga a sajátját a másikra rákényszeríteni. Magyarán: ki vagyok én, hogy őt elítéljem? Egy ideális világban ennek a banalitásnak a kimondásának nem kellene hullámokat gerjesztenie, hanem mindannyiunknak a vérében kellene lennie. Azonban egy olyan világban élünk, ahol a különböző egyének és szubkultúrák egyre erősebben kérdőjelezik meg a másik létezéséhez való jogát. Más szóval, egy olyan világban élünk, ahol lassacskán annihilálni szeretnék a másikat, megszüntetni, átnevelni, szankcionálni. (Még nem fizikai annihilációról van szó, de az már az automatikus csipkézése a dolognak.)

Ferenc pápa, a maga antikoloniális latin-amerikai hátterével, épp ennek a veszélyes fejlődési pályának szólt be igen szépen. Azoknak, akik annyira nem értik a tolerancia, a másik elfogadásának lényegét, hogy olyan értelmezhetetlen nonszensz kifejezéseket gyártanak, mint a tolerancia diktatúrája. Mert igenis, a tolerancia nem diktatúra, hanem kölcsönös tisztelet és elfogadás. Az nem kikényszeríthető, hanem az egyik legősibb szociális minta, a kölcsönösség elvén alapszik. Tisztelem a te világodat, nem azért mert én is olyan szeretnék lenni, hanem mert tudom, cserébe te is tisztelni fogod az enyémet.”