Miért a német bérek nőjenek?

„Van, aki a német stratégiát kimondottan merkantilizmusként jellemzi. A szigorú bérvisszafogással Németország nem egyszerűen azt érte el, hogy az ipar nem települt keletre, hanem azt is, hogy olyan külkereskedelmi többletet halmozott fel, amely időnként még Kínáét is meghaladja. Sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy Németországnak feltétlenül szüksége volna erre a szigorúságra.(...)

Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: az elmúlt egy-két évben Németországban valamelyest elindult a reálbérek emelkedése. Arról azonban messze nem beszélhetünk még, hogy az évtizedes lemaradást behozták volna. Ha az elmúlt három évet vesszük tekintetbe, a német és holland bérek alig gyorsabban emelkedtek, mint az európai átlag (vagyis kevésbé, mint például a magyar, a román, a belga vagy a finn). Belgium és Franciaország nem keveset panaszkodik a német bérdömping miatt.

Ami azonban még érdekesebb: az európai országok nagy többségében a munkavállalók döntő többségére valamilyen formában vonatkozik egy általános minimálbér, amelyet vagy a szociális partnerek egymás között, vagy az állammal együtt háromoldalú tárgyalás keretében állapítanak meg. Németországban ez nincs így; főleg a szolgáltató szektorokban nincs minimálbér, és emiatt is nehezebb a megfelelő dinamikát kialakítani. Ez pedig nemcsak az EU-n belüli egyensúly miatt számít: az országon belül is magas emiatt a »dolgozó szegények« részaránya – azoké, akiknek van ugyan munkahelyük, de a létfenntartáshoz szükséges jövedelmet alig tudják megkeresni. Fontos tehát, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegeit Németországban is védje a minimálbér.

Utóirat. Pontosan százötven évvel ezelőtt alapította Ferdinand Lassalle az első német szociáldemokrata munkáspártot. Nem sokkal később párbajban meghalt. Neve azonban a közgazdasági irodalomban elsősorban az ún. vasbértörvény által lett ismert. Eszerint a kapitalista verseny a béreket mindig a létfenntartási minimumra szorítja le. Lassalle törvényét azóta mind elméletben, mind gyakorlatban többször megcáfolták. A 21. századi szociáldemokrácia a vasbértörvényt sem Lassalle-i, sem schröderi, sem más változatokban nem fogadhatja el.”