Holnap már 20 fok felett

Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték, Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban, S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét... Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt, Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye, Ó, olyan jó lett volna a márvány asztalszélre Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót: Ó, én finom csodákra sóvárgó árva lelkem! Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó Vak és sáros bozótban, meddő és fájó lesben? Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában: Távoli s illanó káprázat a homályban, S csak annál iszonyúbb utána a sötétség... S szánnivalón, gyötrődve szorult össze az öklöm, S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra, S ő rikító szoknyáit kurjantva csapta hátra, S a fülledt termen át vad taps újrázta dörgőn...

Rohanok, inam majd beleszakad, De ma megint, akárcsak tegnap, Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak! A kordon felé hajtanak! Dupla csővel a fák mögül lőnek, A vadászok árnyékban rejtőznek, A hóban farkasok hemperegnek, Mindnyájan mozgó céltáblák lettek. Farkas hajsza folyik, szürke ragadozókra Szopós kölykökre és anyafarkasokra Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák A jelző zászlók közt vér ömlik a hóra Nem adnak semmi esélyt a farkasnak, A vadászkéz még meg se remeg! Szabadságunk a zászlókig tarthat Biztos kézzel leterítenek. A farkas nem szeghet meg hagyományt, Kölyökkorunkban vakok vagyunk, Még farkas anyánk nevelte belénk: A zászlókon túl meghalunk. Farkas hajsza folyik, szürke ragadozókra Szopós kölykökre és anyafarkasokra Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák A jelző zászlók közt vér ömlik a hóra Farkas hajsza folyik, szürke ragadozókra Szopós kölykökre és anyafarkasokra Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák A jelző zászlók közt vér ömlik a hóra Lábaink és állkapcsaink gyorsak, Felelj falkavezér, mondd meg hát, A puskacsövek elé hajtanak minket, Miért nem törünk ki a tiloson át? A farkas sem szabad, nem tehet mást, Már én is érzem, időm végét Akinek én jutottam, elvigyorodik, És csendben rám fogja fegyverét. Rohanok, inam majd beleszakad, Ahogyan tegnap volt, úgy lesz ma is, Tőrbe csaltak engem, tőrbe csaltak! De üres marad a vadász marka is!

Egyszerre szél csapott reánk zsarnok,kemény vihar és Délnek vert a fergeteg iszonyú szárnyaival