Jogesetmegoldás kezdő vallási egyesületeknek

„Egy katolikus pap és egy taoista szerzetes utaznak a vonaton.

A pap leszáll Monorierdőn, hogy otthonában megkeresztelje a gyülekezet egyik tagjának újszülött gyermekét, ám amikor bemegy a kapun, akkor a gyermek szintén otthon tartózkodó, volt munkásőr dédapja „amíg én élek, ide csuhás be nem teszi a lábát” kiáltással és a kutya elengedésével fenyegetőzve elüldözi a papot. Az incidens során egy nőrokon a harcias öregembert csitítgatva a pap védelmére kel, de őt a dédapa az örökségből való kitagadás terhe mellett visszazavarja a házba. A szerzetesbe eközben a vonaton beleköt öt részeg antiklerikális, és hiába próbál kitérni a támadás elől, úgy megverik, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved. Mi miatt és hogyan büntethetőek a bűncselekmények elkövetői az új Btk. benyújtott javaslata alapján?

Megoldás: A taoizmusnak év eleje óta nincs bejegyzett egyháza Magyarországon, így nyilvántartásba vett egyház lelkészének csak a pap minősül, a szerzetes nem. Ezért aztán kettejük büntetőjogi védelme jelentősen eltér.(...)

Úgy teljes a kép, hogyha hozzátesszük: a közfeladatot ellátó személyek élete nem csak játék és mese, hiszen egy sor bűncselekmény esetében súlyosabban büntetendő az elkövető is, hogyha közfeladatot ellátó személynek minősül. Igaz, mi azt se nagyon értjük, hogy miért kellene másnál súlyosabban – megint csak a rendőrrel azonosan – büntetni bármely egyház papját, ha kábítószert ad át, vagy mást bántalmaz. A legérdekesebb e téren a közfeladati helyzettel való visszaélés nevű új bűncselekmény lehet, amit el lehet követni úgy, hogy valaki jogtalan előny szerzése vagy jogtalan hátrány okozása érdekében közfeladattal kapcsolatos kötelezettségét megszegi vagy jogkörét túllépi. Azt, hogy ezzel mit tud kezdeni a rendőrség akkor, ha a feljelentő szerint egyházának lelkésze ezt a cselekményt elkövetve tagadta például meg számára az egyházi szertartásokban való részvételt, abba belegondolni se nagyon merünk.

Másrészt jól látszik, hogy – minden eltérő állítás ellenére – mennyire nem csak az egyházbiznisz elleni szükséges fellépésig terjedő, technikai megkülönböztetés áll fenn a decemberi egyháztörvény által egyházzá nyilvánított, illetve az e jogállásuktól megfosztott, egyesületként továbbműködő volt egyházak között. Semmi gondunk az egyházi személyek szigorú büntetőjogi védelmével, de a célt ordító aránytalanságok nélkül is végre lehetne hajtani. Az egyes vallások és egyházi közösségek eltérő társadalmi szerepe akár a büntetőjogi védelemben is megalapozhat alkotmányos különbségtételt, de ezen bőven túllép, ha – az amúgy látványosan esetlegesen osztogatott – egyházi minőséghez az állam önvédelmével azonos védelem, a többi vallásnak viszont semmi sem jár.”