„Ideje volna a kormányzatnak az arrogáns, már-már lenéző, semmibe vevő hozzáállást lecserélni az őszinte, emberszánba vevő módozatra és a valós tényekről, az abból jól számítható jövőről kéne beszélnie.
Arról, hogy az ország csődben van morálisan, hogy a gazdasági csőd szélén táncol, hogy képtelenség lesz az egymillió új munkahely megteremtése, hogy minden bizonnyal az elszámoltatás semmilyen eredményre nem fog vezetni. Ideje volna reagálni mindazon publicisztikákra, amik náci-fasiszta diktatórikus rezsimet vizionálnak – még akkor is, ha vélemény szabadság van! -, kategorikusan ki kéne jelenteni, hogy a kormány tisztában van a mélyszegénység terjedésével, de képtelen a problémán úrrá lenni. Meg kéne mondani a nép szemébe, hogy nem, nem lehet 47 ooo Forintból megélni, és elgondolkodunk azon, hogy aki ilyet ki mer jelenteni az alkalmas-e bármire, hiszen a jelek szerint nem ismeri a választók, a lakosság napi problémáit. Arról is nyíltan kéne beszélni, hogy milyen valós utak állnak az ország előtt. Beleértve azt is, hogy esetlegesen újra az újliberális-baloldal lesz hatalmon, vagy éppen a JOBBIK fog tért nyerni. El kéne végre mondani, mit tervez a FIDESZ a jövőre nézve. És itt nem választási propagandára gondolok, meg évértékelésre hurráoptimizmussal, hanem arra, amit valóban gondolnak a nemzet jelenlegi vezetői a közeli és távoli jövőről.
Nem bonyolult ám az őszinteség tisztelu, Hölgyeim és Uraim!”