„– Kína és az unió kapcsolatára talán az ellentmondásos a legmegfelelőbb jelző. Amíg például a Tienanmen téri vérengzés miatt életben van a fegyverembargó Kínával szemben, addig a felek között elindult stratégiai párbeszéd már a második fordulójánál tart. Magyarország meddig nyújtózkodhat Kelet és Nyugat között?
– Magyarországnak közvetítő szerepe lehet ebben a kapcsolatban. Előbbi az utóbbi szemében egyébként egyre inkább leértékelődik. Peking ráébredt arra, hogy a nagy dolgok továbbra is a kétoldalú tárgyalásokon dőlnek el. Ehhez pedig tartják magukat, sőt olybá tűnik, hogy megpróbálják megosztani, kijátszani egymással szemben az unió országait. Ebben a helyzetben hazánknak egyetlen feladata van: kihozni a legjobbat a kétoldalú kapcsolatokból.
– Kína folyamatosan vásárolja fel a portugál, görög államkötvényeket, ami miatt Európából olykor ferde szemmel néznek rájuk. Másfelől viszont a nemrégiben véget ért cannes-i G20-as csúcson Kína az IMF melletti másik lehetséges megmentőként volt jelen. Mintha újabb kettősséggel állnánk szemben, nemde?
– Európa lehetetlent vár. Felhalmozta az adósságot, nem tartotta a fiskális fegyelmet, és végveszélybe került. Azt várja Kínától, hogy ingyen és bérmentve mentse meg a csődtől bajba jutott államait anélkül, hogy engedményt kellene tennie neki. Peking persze nem ostoba, természetes, hogy valamit fog kérni cserébe. A kínaiak ügyesen egyensúlyoznak. Nekik nagyon nem érdekük, hogy az EU összeomoljon, hiszen a legnagyobb kereskedelmi partnerükről van szó. Az viszont egyáltalán nem áll érdekükben, hogy több milliárd dollárt költsenek feleslegesen összeomlófélben lévő gazdaságokra. Ez nem zárja ki azt, hogy folytassák az államkötvények felvásárlását, akár a magyarokét is. Persze annyit azért nem fognak venni, amennyi megmentheti Európát, csak éppen olyan mennyiségben vásárolnak majd, mely után elmondhatják: mi mindent megtettünk, ami módunkban állt.”