De van, de van ifjúságpolitika!

„A legjellemzőbb az a cinikus hozzáállás, amely a különböző mikroblogokban érhető tetten. »Minden mindegy, és mindenki hülye, a nácik viccesek, a hippik nevetségesek, az öltönyös politikuspalánták pedig ultragázok« – ez a nézőpont az, ami a kiábrándultságot legjobban leírja. És persze a legnagyobb tömeg totális közönnyel fordul mindenhez, ami a saját világán kívül áll. Ennek feloldása nyilván az egész rendszer korrekcióját igényli, de az egyik legfontosabb eszköz a fiatalok speciális problémáit szívós aprómunkával becsatornázó és arra közösen válaszokat kereső ifjúságpolitika. Ez nem csak materiális és egyéb problémákat oldhat meg: a részvétel elejét veheti annak is, hogy egész generációk idegenedjenek el a demokratikus berendezkedéstől.(...)

Amit a kormánybiztos letett az asztalra, az vitairatnak is kevés. Nincsenek benne megállapítások, nincsenek benne közpolitikai javaslatok, amivel vitatkozni lehetne. A legszebb az egészben az, hogy egy olyan vitát nyitnak meg, amit a parlament két éve teljes konszenzussal lezárt. Létezik egy Nemzeti Ifjúsági Stratégia, amit minden szereplő elfogadott a szakmai szervezetektől kezdve a politikai pártokig. Már csak végre kéne hajtani, erre újból elindul a lufihámozás. Ez a teszetoszaság dühítő. Már régen egy ifjúsági törvényen kellene dolgozni, ami a törvényi garanciákat ad az ifjúságsegítői munkának. Már régen bozótharcot kéne folytatni valamelyik eldugott pénzügyminisztériumi folyosón, hogy 3-4 milliárdot kapjon a terület. Ehelyett sármos KIM-tanácsadók és szexi dzsezzénekesnők fotóival teletűzdelt kiadvány népszerűsítésével folyik a látvány-ifjúságpolitika.

Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a vidéki közösségi tereket támogató programra legyen forrás. Akkor nem fognak elnéptelenedni a kistelepülések, ha a kocsmán meg a templomon kívül van olyan közösségi tér, ahol érdemes időt tölteni. A gettósodott lakótelepeken akkor lesz kevesebb kábítószer díler, ha lesz alternatívája a lépcsőházban tengődésnek, plázázásnak. A tankötelezettségi korhatár leszállítása helyett minőségi oktatással, képzésekkel, tanácsadással a munkához jutás, mikrohitel programokkal a vállalkozóvá válás lehetőségeit kell bővíteni, hogy egzisztenciát lehessen itthon is teremteni, és ne a külföldi munkavállalás legyen az egyetlen kiút. Nem az ajtódísztől jön meg a gyermekvállaláshoz a fiatalok kedve.”