A világsztár elmondja, miért hisz Jézusban

„»Ez Istenre és rám tartozik. De nagyon nehéz helyzetben lennék, ha a karma lenne a végső bírám. Nem bocsátja meg a bűneimet, nekem viszont a kegyelemre van szükségem. Hiszem, hogy Jézus magával vitte a bűneimet a keresztre, mert én tudom, ki vagyok, és remélem, hogy nem az én vallásosságomtól függ az életem. Krisztus halálában az a lényeg, hogy magára vette a világ bűneit, hogy amit elkövettünk, ne szálljon vissza ránk. Nem a jótetteink nyitják meg nekünk a mennyek országát. A Jézus személyét körülvevő kérdésekre így hangzik a földi válasz: Nagy próféta volt, nagyon érdekes alak, és jókat mondott – más nagy próféták mellett, mint Illés, Mohamed, Buddha vagy Konfucius. Valójában azonban Krisztus nem elégszik meg ezzel. Krisztus azt mondja: „Nem, én nem azt mondom, hogy tanító vagyok, ne nevezzetek tanítónak! Nem azt mondom, hogy próféta vagyok. Azt mondom: Én vagyok a Messiás. Azt mondom: Én vagyok az emberré vált Isten…” Nekünk tehát az marad, hogy Krisztus vagy az volt, aminek mondta magát – a Messiás –, vagy teljesen bolond. Az az elképzelés pedig, hogy egy bolond megváltoztatja a fél földgolyó civilizációjának a sorsát, és a feje tetejére állítja azt – számomra kicsit erőltetett.« (Részlet Michka Assayas BONO BONÓRÓL című, magyarul is megjelent könyvéből.)

Ja igen, ez itt az ő vallomása, Paul David Hewson-é, akit így talán sokkal kevesebben ismernek, mint művésznevén.

Nagyon tisztelem Bonót. És persze nagyon szeretem a U2-t. De most nem a zenészről, hanem az emberről, a hívő, keresztény emberről szeretnék írni pár sort – még akkor is, hogy tudom, ha rátalálnak erre a postra a liberális bonó-kritizálók, akkor szétszednek érte. Mert a mai világban nagy divat a cinikus kritizálás, a másik hibáin és bukásain való élcelődés, vagy a sokszor irigység táplálta káröröm. Bonónak is egészen biztosan vannak hibái és hiányosságai – de én akkor is »hősömnek« tartom őt, aki sok tekintetben jó példa számomra.”