A vörös iszap, mint a sors keze

„Az állam szerepének újraértékelése világjelenség. Ezzel ma az egész nyugati világ küszködik. Egyik kezével még rakja bele a bankjegykötegeket a bankok széfjeibe, a másikkal megpróbálja visszavenni. A bankadó, mondjuk Tobin-adó formájában eddig csak vágyálom volt. Miután Magyarországon bevezették, másutt is megpróbálkoztak vele. Kezd azonban bevett szokássá válni. S ugyanígy másféle állami jogosítványszerzések is. Ezektől a liberalizmus és a pénzhatalom emberei félnek és mindent megtesznek ellenük. Itthon is, de ekkora elszigeteltségben sehol sincsenek a liberális bolsevista erők, mint idehaza.

Az Orbán által javasolt intézkedéseket az ellenzék is megszavazta. Tulajdonképpen mukkanni sem volt bátorságuk. Ami ellenvetés-félét tettek, az is szánalmas volt. Az első pillanatban még maga Gyurcsány is üdvözölte blogjában Orbán intézkedéseit, s csak aztán, otthon az Apró Piroskától és kedves nejétől kapott pofon hatására ismerte fel a veszélyt. Vagyis ez már karikatúra.

A magyar liberalizmus és szövetségese, a privatizációs bolsevizmus, az egész korszak, amikor az államot csak azért szedték szét, hogy a »különös vágásúak« zsebét megtömhessék – nevetség tárgya. Visszatérése elképzelhetetlen. Csak idő kérdése, hogy összes bitorlott pozícióját visszaadja a nemzetnek. Orbán is kimondta a maga sajátos nyelvén, de végeredményben a történelem mondta ki, hogy a piacra a nemzeti létet nem lehet rábízni, mert a piac még kellő önszabályozásra sem képes. Most az állam lép, a közérdek és a közjó nevében, és elkezdődik a beszolgáltatás, a lopott holmi beszolgáltatása.”