Sokat beszéltünk már a Biszku-filmről, de még kevesen láthatták a tegnap bemutatott alkotást. A filmről magáról itt nem beszélnék, hiszen maga a tény, hogy ez a film elkészült, túlmutat önmagán. Adott egy elnyomó rendszer utolsó emblematikus figurája, aki saját, jól felfogott érdekében húsz évig kerülte a nyilvánosságot. A nyilvánosság, vagyis a végzet legenyhébb, de legemberségesebb csapása végül mégis utolérte őt. Az, hogy ezt az egykor emberek ezreinek sorsáról döntő, vérfagyasztó hírű öregembert ma kivetítőt nézhetjük, kijelentésein megdöbbenhetünk, gondolatait kinevethetjük, szabadon és félelem nélkül, nos, ez a szabad Magyarország győzelme a kommunista múlt fölött. Biszku elvtárs begubózhat a saját gondolati zárványába, de a végén 1956 szelleme győzött. További kitartó küzdelmet kívánunk Béla bácsinak a kísértetekkel.