Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.
A német fővárost ismét bevették a magyarok. De ne keressünk analógiákat Hadik András és legendás huszárjai 1757-es haditette – Berlin megsarcolása – és a 2020-as évek között: elegendő, ha mintegy száz évet megyünk vissza az időben. Se szeri, se száma ugyanis azoknak a magyar festőknek, szobrászoknak, filmeseknek, építészeknek és fotósoknak, akik az 1910-es évektől egészen Hitler 1933-as hatalomra kerüléséig alkotóként, illetve kiállító művészként hosszabb-rövidebb időt töltöttek Berlin pezsgő művészeti közegében. Az első világégés társadalmi változásai nyomán kibontakozó korai avantgárd időszakában járunk, amikor a porosz főváros hedonista közege a kortárs művészet fő gyűjtőpontját jelentette a nyugati világban – Párizstól is elvéve az elsőség dicsőségét. A magyarok ráadásul nemcsak a kibic szerepét töltötték be ezekben az években, hanem Moholy-Nagy Lászlótól Breuer Marcellen és Kassák Lajoson át Munkácsi Mártonig alakítói is voltak a korszak egyetemes vizuális kultúrájának. A Collegium Hungaricum Berlin kezdeményezésére nagyszabású kiállítás nyílt a német főváros meghatározó modern művészeti központjában, a Berlinische Galerie-ben. Bátran kijelenthetjük: a Ralf Burmeister és Zwickl András kurátorok munkáját dicsérő tárlat az eddigi egyik legjelentősebb, ami 20. századi magyar alkotók munkáit mutatja be Németországban. Rávilágít arra a tényre is, hogy a magyar művészek nem egyszerűen inspirálódtak, de olykor szerves formálói voltak a korszak művészeti áramlatainak a konstruktivizmustól az új tárgyilagosságon és az expresszionizmuson át a riport- és szociofotográfiáig. A kiállított művek Magyarországról, illetve osztrák, német, francia, angol, valamint holland köz- és magángyűjteményekből érkeztek Berlinbe. A mintegy kétszáz alkotás között festményeket, szobrokat, grafikákat, fotókat, filmeket és építészeti terveket egyaránt találunk. A már említett alkotókon túl a teljesség igénye nélkül Bernáth Aurél, Besnyő Éva, Czóbel Béla, Ferenczy Béni és Ferenczy Károly, Kádár Béla, Kernstok Károly, Mattis Teutsch János, Scheiber Hugó és Tihanyi Lajos munkával találkozhat a nagyközönség.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
Ebből nincs olyan, hogy progresszív, hacsak nem számít annak az, hogyan húzzák meg a kést finoman és ügyesen a torkunkon.
