Amerikai ésszel

Amerikai ésszel felfoghatatlan, hogy miért kell szabályozni a minimálbért. Egyáltalán, miért van szükség minimálbérre, amikor a piacgazdaság láthatatlan keze, a kereslet és a kínálat törvényei tévedhetetlenül kijelölik a munkaerő értékét? Ezáltal pedig minden egyszerűvé és átláthatóvá válik: a nem keresett, nem igényes munkaerőt és készséget rosszul, a keresettet és az igényest pedig jól fizetik meg. A munkáltató becsületes és tisztességes, a munkavállaló pedig racionális, saját érdekeiért bátran kiálló egyén.

Amerikai ésszel érthetetlen, hogy miért avatkozik bele az állam az energiaárak szabad képzésébe. Itt is a tökéletes piac működik: ha nagyobb a kereslet és kisebb a készlet, akkor emelkednek az árak, ha nagyobb a készlet és kisebb a kereslet, akkor csökkennek. Ilyen egyszerű ez. Az állampolgárok majd alkalmazkodnak a piaci árakhoz. Ha emelkedik a benzin ára, akkor eladják a nagyobb fogyasztású vagy régebbi autójukat, és kisebbet vagy újabbat vesznek. Ha az energia ára lesz magasabb, és nem tudják kifizetni, akkor eladják a házukat, lakásukat, és kisebbe költöznek.

Amerikai ésszel logikátlan, hogy miért nem kell vizitdíjat és napidíjat fizetniük az ellátásra szoruló betegeknek az egészségügyi szolgáltatásokért. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy az egészségügy hatékonyan működjön. Ezért meg kell oldani, hogy csak azok forduljanak orvoshoz, menjenek kórházba vagy rendelőintézetbe, akiknek valóban szükségük van rá. Mivel az ember racionális lény, a legjobb, ha valamilyen pénzügyi eszközzel – például vizitdíj fizetésének kötelezettségével – szorítjuk rá a potenciális betegeket a szolgáltatások valóban indokolt esetekben való használatára.