A mosoly országa

2020. október 28. 19:59

2020. október 28. 19:59
Leimeiszter Barnabás

Azt a világtörténelmi vigyort, azt nem bocsátják meg Donald Trumpnak. Nem a programját, nem a kormányzását – azt a vigyort nem tudják feldolgozni, amivel egy csapásra semmissé tette a véleményformálói kaszt tekintélyét. Válthatták egymást korábban demokrata és republikánus adminisztrációk, semmi nem rendítette meg a rendszer alapját, annak a rétegnek a befolyását, amely a láthatóság (gyakorta családi vonalon öröklődő) privilégiumát élvezve kisajátította a jogot, hogy „formálja” – értsd: megrendszabályozza, áramvonalasítsa – a közvéleményt.

Trumpig a The New York Times és a The Washington Post mértékadó újságként, a bennük megnyilatkozó „szakértők” fajsúlyos véleménnyel bíró figuraként voltak elkönyvelve. Richard Nixon, Trump előtt talán az egyetlen elnök, akit a mostanihoz hasonló hévvel igyekezett kicsinálni a média, hiába dohogott a nagyvárosi elit aljassága miatt, hiába írogatta össze listákba az ellenségeit, fegyvertelen volt velük szemben. Trump ismerte fel, hogy minden racionális érvvel csak erősíti ellenségei státusát. Bevetette hát ragyogó vásottkölyök-vigyorát – ennek pszichológiai utóhatásait hívjuk összefoglalóan Trump-korszaknak.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!