Feladták az olasz balosok: Orbán olyan jóban van Trumppal, hogy szerintük itt a vég
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Azt a világtörténelmi vigyort, azt nem bocsátják meg Donald Trumpnak. Nem a programját, nem a kormányzását – azt a vigyort nem tudják feldolgozni, amivel egy csapásra semmissé tette a véleményformálói kaszt tekintélyét. Válthatták egymást korábban demokrata és republikánus adminisztrációk, semmi nem rendítette meg a rendszer alapját, annak a rétegnek a befolyását, amely a láthatóság (gyakorta családi vonalon öröklődő) privilégiumát élvezve kisajátította a jogot, hogy „formálja” – értsd: megrendszabályozza, áramvonalasítsa – a közvéleményt.
Trumpig a The New York Times és a The Washington Post mértékadó újságként, a bennük megnyilatkozó „szakértők” fajsúlyos véleménnyel bíró figuraként voltak elkönyvelve. Richard Nixon, Trump előtt talán az egyetlen elnök, akit a mostanihoz hasonló hévvel igyekezett kicsinálni a média, hiába dohogott a nagyvárosi elit aljassága miatt, hiába írogatta össze listákba az ellenségeit, fegyvertelen volt velük szemben. Trump ismerte fel, hogy minden racionális érvvel csak erősíti ellenségei státusát. Bevetette hát ragyogó vásottkölyök-vigyorát – ennek pszichológiai utóhatásait hívjuk összefoglalóan Trump-korszaknak.