Aki pólókra viszi a magyar életet

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Ha – persze járvány előtti és utáni időkben – bemegyünk egy iskolába vagy munkahelyre, több embert látunk Be yourself, Love, esetleg Peace feliratú pólóban, mint traktoros, balatonos, Ady Endré-s ruhákban. Pedig az utóbbiak is terjednek, hála egy pici, de növekvő veszprémi üzletnek, az Indigónak, ahol pályaelhagyó mérnökök szívvel-lélekkel készítik egyedi, sosem tucatdarab áruikat.

„Az első kollekciónk a Kis Hazai volt, amely magyar népi motívumokat dolgozott fel. Később az első vásárba is ezekkel a termékekkel mentünk, és őrült nagy sikerük volt a pólóknak, ami nagyon fellelkesített minket” – meséli a kezdetekről Virt Emese építész. Férjével, Paczival és barátjukkal, Szücs Rolanddal alapította az Indigót, és most már Roland párjával, Verával együtt négyen dolgoznak. Mindenki máshoz ért és mást szeret csinálni, de a cél közös: jó minőségű, értéket közvetítő holmikat kreálni – úgy, hogy még jól is érzik magukat közben.

Emese felel a műhely arculatáért, az internetes kommunikációért. Nem mellesleg ő rajzolja, adott esetben szerzi meg más tervezőktől a mind újabb grafikákat, amelyek már nemcsak pólókon, de táskákon és másféle textileken is visszaköszönnek. 
A válogatás szempontja egyszerű: a grafika legyen szép és egyedi, ne valami hétköznapi minta, és ha felirat van, csakis magyar legyen. Ihletül a balatoni hajók, a magyar költők – például Ady, József Attila, Radnóti, Kányádi – és verssoraik, a tiszai halak, a busók, a hímzések, az írott tojások szolgálnak számukra, vagy éppen a szeszes italok, a szerszámok, a munkagépek, 
a retró gépjárművek, múltunk-jelenünk kikophatatlan elemei. „Nagyon szeretem a magyar vonatkozású grafikákat, mert nagyon szeretem Magyarországot minden értékével együtt, így szívesen felhívom rájuk a figyelmet. Rengeteg élmény és barát köt ide, jó érzés, hogy magyar vagyok. Nem érzem ettől magam se kevesebbnek, se többnek más nemzetek tagjainál, egyszerűen csak örömöt jelent a magyar lét. A panellakás, ahol felnőttem, olyan volt, mint egy skanzen” – fejtegeti Emese. A pólók között böngészve megérezheti az ember azt, amiről beszél. Érzések, közös tapasztalatok, valami szavakkal nehezen megfogható többlet jelenik meg a holmikon – közünk van a látottakhoz.