Jó reggelt, ez már a polgárosodás?

Nyári hétvége az M7-esen: alig férnek el egymástól a vadiúj városi terepjárók, de azért jön egy nagyobb SUV-os, beáll az előtte haladó seggébe, hogy aztán felzárkózzon mögéjük a még nagyobb bálna, amely mindkettőt dudálva szorítja le a jobb sávban cammogó prolik közé. Hiszen számít az az egy perc és némi plusz vérnyomás megszerzése a dugóban, hogy hamarabb leérjen az északi partra, és a lemenő nap utolsó sugarai még megcsillanjanak a borhűtőből elővett rozé üvegén, a frissen elkészült ruszti-kus nyaraló bőséggel térkövezett teraszán.

Krónikás, ki a mostani Magyarország gyarapodását kutatod majd egykor, jegyezd fel magadnak ezt a képet: ilyen a mi polgárosodásunk az Úr kétezres éveiben. Mi nekünk, magyaroknak a polgárosodás, vagy legalább annak víziója? Hiába vagyunk ezer éve túl sokszor kelet felé rángatott, életvágyunkban meg délies nép, csak-csak valami északnyugat-európaias kép úszik elénk. Tüchtig családi ház áll a zöld gyep és jól vágott sövény mögött, előtte egy szolid német családi autó, a szomszédságban teli polcos bolt, összetartó közösség, bizalom, nyugalom, biedermeier hétköznapok és életre szóló kiszámíthatóság… Na nem mintha ilyen hibátlan lenne ma már az a bizonyos észak-nyugat-európai valóság, de az évtizedekig vasfüggönnyel elkerített barlangjainkban mégis ilyesmi képek vetültek föl a falra. Ez van, Platón mester, nekünk ilyen víziók jutottak.

És hányszor próbálkoztunk kimászni a barlangunkból, hányszor futottunk neki a polgárosodásnak csak az elmúlt évtizedekben! Késő Kádár-kor, kettős társadalom, óvatos próbakapitalizmus, eredeti tőke-, infarktus- és agyvérzés-felhalmozás, alávetett (ex)gyarmati népek helyett önmagunk, testünk és elménk kizsákmányolása. Csak hogy legyen egy plusznyaralás Jugóban, még egy szint a soknemzedékesnek szánt családi házon, még egy kis tuning az Osztrákból behozott használt Mercire. Aztán mire egyről a… másfélre jutottunk, jött a rendszerváltás összeomlása: a szocialista ipar ment a levesbe, mentek vele a darálóba melósok, férfiak és nők, güriző dolgozók és (kényszer)vállalkozók. Papíron létező polgárosodásunk elakadt. Ott maradt beépítve a zsugorodó kisvárosok kihaló családi házaiba, rég felgazosodott hétvégi telkek fészereibe, elmúlt nyaralások megsárguló emlékképeibe a polcon porosodó albumban. Az idő elvágtatott, a valóság kicsúszott a markolni vágyó markaink közül.