„Magyar anyák! Magyar lányok, asszonyok! Most rajtatok a sor!” – hirdette 1956 decemberében több ezer illegálisan nyomtatott röplap, amikor alig másfél hónappal a budapesti forradalom után utcára hívták a férjüket, gyerekeiket, barátaikat gyászoló magyar nőket. Mai szemmel nézve úgy tűnhet, hogy a nők ezen a december 4-ei, a szovjet megszállás hónapfordulójára hirdetett asszonytüntetésen tettek a legtöbbet a forradalomért. Hiba lenne azonban azt gondolnunk, hogy a nők csak ezen a békés, szó szerint virágokkal díszített vonuláson vették volna ki részüket az ellenállásból.
A történészek kiemelik: az egyik legnagyobb nemi különbség, hogy a nők jó része sorsszerűség, véletlen sodródás következtében került a forradalom közelébe. Akárhogyan is, az október 23-ai tüntetéseken az archív fotók alapján is szép számmal akadtak nők, de pontos információink nemigen vannak. Az egyetlen számszerű adat, ami résztvevőkről árulkodik – 1956 kézikönyve szerint –, hogy a sebesültek 13,8 százalékát tették ki a nők. Valószínű, hogy az aktív harcokban kevesebb nő vett részt, mint férfi, azonban fontos emlékeznünk a megfelelő körülményeket megteremteni igyekvő segítőkre: az ápolókra, a hadtáposokra, a forradalom „alkalmi munkáit” ellátó tömegre is – amelynek jelentős részét nők tették ki.
A miniszterelnök politikai igazgatója az Index Konkrétan című műsorában elmondta: az 1956-ról szóló mondatának elferdítői éppen azok, akik '56-ból vezetik le Ukrajna katonai megsegítését.
Akik igazán számítanak! – írta a miniszterelnök politikai igazgatója.
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
Kiss László bűnismétlés és a bizonyítás esetleges megnehezítésének veszélye miatt maradhat letartóztatásban.
