Törököt fogott a Nyugat, nem ereszt

Képzeljük el a jelenetet: Törökország keleti végében rendőrök csapnak le egy szíriaiakat foglalkoztató vállalkozásra. Az ország nyugati végében pedig rendőrök hunynak szemet afelett, hogy szíriaiak hajóra szállnak, és megindulnak Európa felé. Lehetséges ez? Nagyon is, Recep Tayyip Erdoğan elnök minapi szavai nem üres fenyegetések. Ha Európa úgymond nem „segít”, jön a menekültáradat. Képzeljük el most azt, hogy egy NATO-konferencián egymás mellett ül egy védelmi miniszter és egy vezérezredes. A politikus perceken át mást sem csinál, mint a tábornok országát vádolja a terrorizmus támogatásával, egy egész térség stabilitásának aláásásával. Megteheti ezt bárki a világ legnagyobb hatalmával? A törökök megteszik.

Törökország ma egyszerre áll szemben az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Az USA persze kevésbé van kiszolgáltatva Ankarának, és büntet. A törököket felfüggesztették az F-35-programból, miután az orosz SZ-400-as légvédelmi rendszer első elemeit átvették. A török pilóták, akik az Egyesült Államokban kaptak kiképzést a vadászgépre, pakolhattak össze. Az anyagi és erkölcsi veszteség jelentős mind a két oldalon.

Felmerül a kérdés, kell-e attól tartani, hogy Törökországot Oroszország és Kína oldalán találjuk az egyre éleződő globális geopolitikai küzdelemben. Venezuela kérdésében Ankara például ugyanazt mondja, mint Moszkva és Peking. Erdoğan elnök sokkolta Washingtont, amikor a januári venezuelai krízis során Caracas mellett állt ki. Azóta Törökország venezuelai aranyat és olajat vesz, amiért a tranzakciókat végrehajtó cégeinek amerikai szankciókkal kell szembenéznie. Erősödik az együttműködés Oroszországgal: az SZ-400-as beszerzésén túl ott van a Török Áramlat gázvezeték és az Akkuyu atomerőmű. A gázvezetéket 2019 végéig tervezik beüzemelni, Akkuyu első blokkja pedig legkorábban 2023-ra készül el, mind a négy blokk várhatóan 2025-től fog termelni.